Memóriák nyílnak, zárnak, korpuszok és személyiségek jönnek- mennek, emlékek cserélődnek, lelkeket adnak vesznek, bolygókon bolyonganak, mióta megtörtént a nagy összeomlás a történelem újra és újonnan íródik , de az idő az úr. Az idő a valuta és eköré épül minden. ezen a létsíkon, az emberi léptékeken túl, új értelmet nyer az idő pénz vagy lopja az időmet mondás.
Egyrészt van ez a leFlambeur, aki picit Danny Oceant juttatta eszembe a maga agyas nagystílűségével. Ja és ha már filmes kultikonokat citálok, akkor az is idetartozik, hogy kicsinykét befigyelt a Luke ééén vagyok az apáááád … hang is valahonnan a párhuzamtalálóagytörzsből. Meg úgy egyáltalán van ebben valami bolgárkertészmátrixos.
(meg a másik 2 mesélőszög, ahogy van a józsarufiú meg a Banks-os utánérzetű okosbeszélőhajós csaj)
Másrészt ott vannak azok a frányaságok, ahogy röpködnek a magyarázat nélküli szavak(dolgok?eszközök?), amik csak lassacskán állnak össze valamivé(valakivé?). Nem elég, hogy a könyvbéli világ egy földtől elrugaszkodott írófantáziából kipattanó szabadadsszociációs metalét peremén táncoló kulimászos agylob, meg ezek az elsőre (és másodikra meg még egy kicsit azután is) mittommik is ködösítik a képbe kerülést. Nekem például a gogol folyamatosan egy orrmintás köpönyegbe burkolt, szakosított alapgenoroboklón képében úszott be olvasás közben. Mire kiderül mi a izék ezek, már késő. Rögzül a saját illusztratikusan rávetített elmebajom. (jó úton jártam mellesleg a jellem és léleképítő mérnöki művek iránt)Bár van benne egy agyalgatós hatvány, de a műfaj miatt nem az én világom na, hiába is hermész , dáriusz meg a csizmás kandúr (ami mintha Behemót is lenne később és ha már… hehe, bele van szőve Schrödinger doboza is:)és a többi kultúrizé belecsempészése. Nem mellesleg örültem a végén ennek a főhajtós passzusnak: „Minden író tolvaj egy kicsit: nagyon tiszteljük mások ötleteit, és saját ötleteinkké alakítjuk azokat, hogy még jobban kifejezhessük tiszteletünket. Hatalmas hálával és mély főhajtással tartozom áldozataimnak…”
Minden mellette szóló érv ellenére nem valószínű, hogy a lebegtetett folytatások érdekelnek, mert (ha már matematika ugye) ha egy eddig újradefiniált elemekből álló képletben több az ismeretlen mint az állandó, azt lehet , hogy tudományos szempontból eredményre hozni izgalmas folyamat, na de olvasói szempontból (nekem) nem túl élvezetes játék.
Mellesleg akarna a fene ilyen jövőben élni, ahol még 5-6 futkos belőlem és a saját replikánsaim magamagát farigcsálása által tisztogatják meg az alapjellemet.
Egyrészt van ez a leFlambeur, aki picit Danny Oceant juttatta eszembe a maga agyas nagystílűségével. Ja és ha már filmes kultikonokat citálok, akkor az is idetartozik, hogy kicsinykét befigyelt a Luke ééén vagyok az apáááád … hang is valahonnan a párhuzamtalálóagytörzsből. Meg úgy egyáltalán van ebben valami bolgárkertészmátrixos.
(meg a másik 2 mesélőszög, ahogy van a jó
Másrészt ott vannak azok a frányaságok, ahogy röpködnek a magyarázat nélküli szavak(dolgok?eszközök?), amik csak lassacskán állnak össze valamivé(valakivé?). Nem elég, hogy a könyvbéli világ egy földtől elrugaszkodott írófantáziából kipattanó szabadadsszociációs metalét peremén táncoló kulimászos agylob, meg ezek az elsőre (és másodikra meg még egy kicsit azután is) mittommik is ködösítik a képbe kerülést. Nekem például a gogol folyamatosan egy orrmintás köpönyegbe burkolt, szakosított alapgenoroboklón képében úszott be olvasás közben. Mire kiderül mi a izék ezek, már késő. Rögzül a saját illusztratikusan rávetített elmebajom. (jó úton jártam mellesleg a jellem és léleképítő mérnöki művek iránt)Bár van benne egy agyalgatós hatvány, de a műfaj miatt nem az én világom na, hiába is hermész , dáriusz meg a csizmás kandúr (ami mintha Behemót is lenne később és ha már… hehe, bele van szőve Schrödinger doboza is:)és a többi kultúrizé belecsempészése. Nem mellesleg örültem a végén ennek a főhajtós passzusnak: „Minden író tolvaj egy kicsit: nagyon tiszteljük mások ötleteit, és saját ötleteinkké alakítjuk azokat, hogy még jobban kifejezhessük tiszteletünket. Hatalmas hálával és mély főhajtással tartozom áldozataimnak…”
Minden mellette szóló érv ellenére nem valószínű, hogy a lebegtetett folytatások érdekelnek, mert (ha már matematika ugye) ha egy eddig újradefiniált elemekből álló képletben több az ismeretlen mint az állandó, azt lehet , hogy tudományos szempontból eredményre hozni izgalmas folyamat, na de olvasói szempontból (nekem) nem túl élvezetes játék.
Mellesleg akarna a fene ilyen jövőben élni, ahol még 5-6 futkos belőlem és a saját replikánsaim magamagát farigcsálása által tisztogatják meg az alapjellemet.
(memóriapalota- ez a szót nemrég olvastam az Einsteinnel a Holdra c. memóriabajnokságot nyert fickó könyvében.)
folytatmány: itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése