Christopher Moore: Bolond

                "Angol vagyok. Életelemem a nyirok."

Íme a shakespeari Lear történet christophermoore módon interpretálva. 

Kicsit trágár(inkább nagyon!) kicsit kifacsart(nem is kicsit!)  plusz szereplők plusz hozzáadott nemtörténések de azért hűen visszaadva az eredeti sztorit , ami valljuk be magában sem mentes a gubanctól, de így aztán  telepakolva ennyi hülyeséggel nem  abban a klasszikusan leforgatott  Aranyfényben tükröződik vissza,  mert Moore annyi szarkazmust , barbarizmust(pedig hát S mester sem kispályás a család drámák kutyulásában) annyi félremagyarázást és emberi sötétséget tett hozzá, amitől az egyébként sem vér és ármány  mentes alap sztori alaposan szétbsztt lett. És ez nem költői túlzás, mert hát tényleg. Felturbózta egyéb testnedvekkel, mindenféle verbális nemzőjelzőkkel, elődági felajzott erénymentes képzelettel,  gaznál gazabb gazfickókkal, idiótáktól hemzsegő idiótizmussal és sok bolonddal, amiknek a  mixét egy mocskosszájú és fantáziájú  balkézről lett főbolond , aki talán a legnormálisabb (ha lehet ennek a könyvnek a kapcsán ezt a jelzőt egyáltalán használni) mesél bolondossá.

                     " Mire jó a hercegnő? Sárkányeledelnek meg váltságdíjnak."

Ha nem a közelmúltban láttam volna egy színházi Lear feldolgozást, most azonnal elolvasnám újra az eredeti drámát. (Ami persze egyáltalán nincs kizárva)

Aki kedveli a  tiszteletből használt tiszteletlen hangon megírt világirodalomremekeinek a remakejét, aki nem riad vissza némi nemű nemi numerákban gazdag neveletlen stílustól, aki elmúlt már 14  16  18   …  izé . látott már karón varjút… na ééérted, aki szeretné látni képzeletben, ahogy Shakespeare mester motollaként forog a sírjában vagy a szelleme elsápadva fuldoklik vagy a méltatlankodástól vagy a röhögéstől (ez még nincs eldöntve), aki már olvasta a Leart vagy aki szeretné de még vacillál, aki tudja miért mosolyodnak el olvasók, ha elhangzik Christopher Moore neve vagy bármelyik könyve említésre kerül… szóval ha ezekből bármi is megvan, akkor hajrá!

Viszont a kezedbe ne vedd a könyvet, ha törött bordád van, ha hasi varrataid még frissek vagy ha hasmenés gyötör, mert  hol a fájdalomtól hol meg ugye az állapot adta renyhe záróizmok okán, de garantáltan beszrsz.

(kritikusabban: a Biffet sajnos most sem sikerült felülmúlni, de nem keresek a kákán is csomót, bár valóban sok az altáji fajtalan mocsokszó ebben a könyvben, de azért mert Shakespeare nem a mai szlengben nevezte nevén a dolgokat, attól azok még benne vannak az eredetiben is, csak ma azt (archaikusan autentikus) irodalmi nyelvezetnek hívjuk;)

De nem szeretnék megtéveszteni senkit, csúnya egy szája van Moorenak ebben a könyvben, csúnyább mint az indokolt lett volna, kicsit túltolta a neofuckokat (inkább nem idézném, mert tényleg alpári) viszont aki túl tud ezen lendülni, az remek szórakozásban részesül, mert egyébként kacagtató,  okos de végtelenül beteg humorral feldolgozott, éjsötét királydráma)

egyes ügyek és együgyüek

Helyszín: nemértemmirejó hivatal (ügyfél-ügyintéző térelválasztó pult)

Főszereplő: ügyintéző

Statiszta: én

Kellék: kávésbögre, kiskanál (iváskor a szembe )
Előzmény: telefonos időegyeztetés után befáradtam A Hivatalba...

párbeszéd:

St.(én): - Nem zavarok? (pár perces elnéző toporgás után rákérdeztem, mert szemmel láthatóan nem zavart senkit, hogy ott vagyok)

Fsz.(ügyfintéző.): - Nem

St.: (Nagy kő leesik a szívemről. Hát nem zavarok)

- Akkor lenne kedves megmondani hogy....

Fsz.: - Néz.... még néz...még mindig néz...

St.: oldva a feszültséget mosolyogva kérdem:- ööö talán csokis a számszéle?

Fsz.: megnézi és teljes komolysággal mondja: - Nem.

St.:- visszanézek...  gondolok ezt-azt....nem mondom ki.....

- Köszönöm. Akkor a másik kérdésemre is ha válaszolna.

Fsz.: - Milyen másikra?

St.: (huh arra gondoltam, hosszú napunk lesz) - Arra, hogy ...  és újra felteszem a lennekedves.. kezdetű kérdést.

Fsz.: - Hátraszól a másik kávézgatós kollégának, hogy egyeztessék tudnak e nekem

felvilágosítást adni . Aztán mintha ott se lennék elbeszélgettek egy darabig, hogy pontosan

kihez is kéne fordulnom a jelzem, már előre leegyeztetett ügyemmel.

Valahogy így: -figyejmá most a Magdi intézi a Kislaci helyett a Panni ügyeit?

- szerintem a Magdi nincs bent, de ha jól tudom a Tóthné vette át, amíg visszajön a

Kislaci.

- biztos?

- nem.

Majd felém fordul és mintha addig ott sem lettem volna közli, hogy jelenleg technikai okokból szünetel az általam keresett hivatali részleg.

St.: (felmérve a menekülési útvonalat) - Ugyan telefonon előre megbeszéltem, hogy most jövök , de azért azt köszönöm. hogy nem zavartam. És üdvözlöm a nagyon különleges ügyosztály dolgozóit.

balra el.

Jo Nesbø: Fehér éjszaka

Jó-jó Nesbokám, csak ez kevés már tőled. Meg túl hamar perfektre kerekül. Persze van benne piszok, szenvedés, cukiság meg csavar, de valahogy nincs úgy odatéve mint a Harry sztorik vagy A fiú. ( A Vér a havon-t inkább nem is említem. Megbocsájtottam) Neki kellene feküdni ezeknek a történeteknek és olyan alaposan kidolgozni ahogy azt tőled megszoktam. Nem lebaszás ez, csak gondoltam ha már úgyis minden könyvedet megveszem és olvasom, akkor ennyit elmondhatok neked, mint egy régi cimbinek.

Mert lássuk csak.

Van a kisstílű drogkereskedő, aki belecsúszik a nagyok játékába ahol el is lehetne kényelmesen, mert hát a nagynevű főnöke híre éppen elég, hogy ne kelljen durvulnia egy egy pénzbehajtáskor. Igen ám, de nincs ingyenebéd a rosszfiúknál sem, úgyhogy eljön a pillanat amikor a bűnfokozaton egyet lépnie kell. Hát Jon inkább lelép. Már ez a lelépés sem ingerli az alvilági köröket megbocsájtó jovális mosolyra, na de amitől igazán betorzulnak, az az, hogy Jon magával visz némi drogot és készpénzt a főnöke készletéből.

Itt aztán jön a világsegglyukába való elbújás, ilyen-olyan gyötrő rémlátomások és persze a cuki gyerek és a dögös, de testi lelki sérült csaj és az éjjeli nappal  megvilágított lappföldcsücski falu fura belterjes lakói.

Ezek az elemek nem is rossz konstellációt alkotnak egy Nesbo könyvhöz, csak az a fránya magas elvárás ugye...