Kicsit leporolták a Mohácsiék.
2015. június 25.
itt és most
Kicsit leporolták a Mohácsiék.
2015. június 24.
Rejtő Jenő (P. Howard): Vissza a pokolba!
Kicsit benne van ebben a rövidkében a rejtői szaharai összes.
Na de,
hogy kerül Rózsa Sándor a sivatagi kerékpárversenyre, ahonnan egy erős
sprinttel disszidál?
Rézfejű és pofozótársai kimentenek egy Csenevész nyápicot
a biztos nyaklevesözön általi halálból, ami egy feldúlt kormányos veretes
tenyerével látszott lecsapni a szerencsétlenre.
Bár ellentétes a kikötői
etikettel a magánjellegű verésbe való beleavatkozás, de annyira szembeszökő
volt az egyoldalú erőfölény, hogy Rézfejűék indokoltnak látták felrúgni az
illemet.
Ez az életmentés halálos veszedelembe sodorja őket, önkéntes alapon.
Jön a légió meg a hozzátartozó gebasz, úgymint hőség meg fegyelmező őrmester,
ám hőseink nem hiába hírhedt ám szívós csibészek, egy huszár, pontosabban kapitányvágással
, amit (mármint a levágott kapitányt ugye), szökött légionáriusoknak
köszönhetnek, még pontosabban ennek a levágott kapitánynak a ruháját álca és
visszaélésként használva kimentik a pofonmenekített pártfogoltjuk kebeltjét a
szahara poklából és az örökségbitorló ármányából.
Ez ilyen. Kis történet kis
hülyeségekkel.
2015. június 23.
Máté Angi: Kapitány és Narancshal
Volt egyszer egy Angi, aki megírta a Mamót. Olyan erővel hatott ránk,
hogy figyeltük minden írott és íratlan mozdulását. Aztán volt egyszer , hogy Voltegyszer és volt még egyszer amikor Egy susogó levél-en suhant ide az
olvasmányaink közé. Most ide mesélte a kapitányt, aki tudott parancsolni a
víznek meg a kacsáknak de aztán egy narancshal barátságáért végigmente a
keresést, hogy megismerje miért tolja a metró maga előtt a szelet meg hogy a
földi tejúton a csillagásztól megtudja, hogy a holdra kell írni a keresést. És
egy rövidke ollócsattintással visszaköszönt a jégre karcoló rák*,
naszóval volt egyszer egy Angi, aki nagyon sokunkat visszavarázsolt a mesékbe
és ez nekünk jó, ám most, hogy a sünmuszogást is tudjuk meg a kert szülinapját
is megünnepeltük , na meg a narancshal családja és barátai is kiszabadultak a
kerítésezett üvegből , és a tejcsicsonka világ is a helyére került, most jó
volna, ha lenne egyszer megint egy nagygyerekeknek szóló szomorédesség, mint az
a feledhetetlen lyukas fazékban a kékre hordott szobafekete .
Csak várok és várok és várok...
Csak várok és várok és várok...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

