The wall

Fodor Ákos: OPTIMIZMUS

"– Ez már a mélypont...!"


Én: PESSZIMIZMUS

"- Ez már a mélypont...?"

Máté Angi: Mamó

Angi szavait olvasni olyan, mint amikor az ember egy nemvárt pillanatban és helyen rátalál egy szeretettel faragott titkos ládikára, amit óvatosan kinyit, és ahogy fedezi fel benne a kincseket, szépen lassan átlopakodik belé a lélekben gazdag tartalma. Éjjel, amikor elolvastam az utolsó mondatot, éreztem , hogy egy átsuhanó mosoly melege simította meg az arcomat és tudtam, hogy reggel a kávé mellé is ezt kérem. Nem is akartam ellenállni. Mondhatom, hogy ezzel feküdtem, ezzel keltem. Köszönöm.

"Azt is tudtam, hogy tavasz van, az az idő, amikor mamó megöleli a lyukas fazekakat a fáradt virágokkal, s hordja őket, menti a kinti kékre a szoba benti, vastag feketéjéből. S ha akkor megkérdezi, mit szeretnék, azt mondtam volna, lyukas fazék szeretnék lenni."

Anna Gavalda: Kis kiruccanás

Nekem ez tetszett. Nem akar többnek látszani, mint ami. Egy könnyű és szórakoztató olvasói kiruccanásnak, könnyű írói vonalvezetéssel, egy létterhes történet, súlyosan terhelt szereplőiről, akik lazítanak az életövön egyet, egy röpke pillanatra. 

Mi fontos? Semmi. Minden. De leginkább a hidratálás meg a rizs(a) ;)