Andy Weir: A marsi

Űrrobinson? Inkább űbertechnikával felszerelt botanikus, akinek mégis a saját pisijén meg egy pár krumplin múlik az élete.

Jó nem vártam, hogy legyen egy robotkecskéje meg egy benszülött marslakója, sőt még Mézga Aladár sem hiányzott a Köbükivel hogy megjelenjen vagy szélsőségesebb esetben az egér a marsról de valami drámát azért mégis csak.

Túl racionális volt ez nekem. Hiába az űrhajós képzés meg felkészültség, azért mégiscsak egyedül volt egy ember a Marson. Az elég kevés nekem, hogy dorgáló emilekben kiadja a feszkót.  Oké, nem kell, hogy katatón állapotban nőjön a szakálla egy sarokban kuporodva, de azért kicsinykét megrogyhatott volna. Igaz volt pár mondat, ami eléggé emberire formálta mind Markot, mind a földi segítőit, de elenyésző. Főleg az űrközpont volt minimálhumanoid és szerintem túl előírásszerű, kicsit lehettek volna empatikusabbak, de ez megint csak ilyen lélektani regényvonal hiány a részemről.

Aztán persze értem én, hogy nem egy virágkertész botanikust küldenek a Marsra, nyilván ért sok mindenhez. És persze nem mekk mester szinten, de szinte már túl sok mindenhez. Biztos a mekkgájveren nőtt fel.

Na jó nem fanyalgok, mert amúgy sci-finek jó volt, de mint a fentiekből is kitűnik nem vagyok én az a klasszikus sci-fi rajongó. Azért megjegyeztem pár dolgot Marktól, ha esetleg egy nap a Marson ébredek egyedül, esetleg tudjak egy gumicsónakból űrhajót csinálni.

Maigret csomag 4.

Georges Simenon: Maigret pipája / Maigret az esküdtszéken / Maigret megharagszik

Ez a három történet egy kötetben van.

Maigret pipája

Eltűnt Maigret kedvenc pipája. Ráadásul az irodájából. Na szép, már a rendőrségen is lopnak. De mi van e mögött? Rejtélyes látogatások, eltűnés, titkos szerelem, és még valami fontos apróság…hm…hm… még bunyózik is a nyugis Maigret. Na jó, nem olyan fogkiverősen, hanem olyan birkózóshempergősen, meg harapósan Viszont nem iszik.

italjelentés: semmi, igen, jól látod:SEMMI

Maigret az esküdtszéken

Maigret Jules 53 éves és egy tisztes szolgálati pálya után két év múlva nyugdíjazzák. Most meg az esküdtszék előtt áll. Na, nem mint vádlott, hanem mint rendőrségi tanú. Fel kell idéznie egy két évvel ezelőtti ügyét. Így viszi végig az olvasót a gyerekgyilkosságba torkolló nyomozásán, ahogy az tárgyalóteremig jutott. De valami nem stimmel. És nem, nem tud belenyugodni… szimatolgat.

italjelentés: na de kéééérem. a bíróságon? ezt az italkerülést most igazoltnak tekintem. viszont utána: egy útszakasz alatt 3 konyak. De az sem Ő volt.

Maigret megharagszik

Maigret, aki immár nyugdíjas, a nyár kellős közepén a vidéki házában felkeresi egy idős hölgy. A megbízást elvállalja, ráér. Így történik, hogy egy volt osztálytársához keveredik, egy tragédia ügyében. Baráti fogadtatás helyett kissé arisztokratikusan nagyzoló családot talál. Furcsán viselkedik majdnem mindenki, és a legkülöncebbnek tűnő nagyanya ráadásul meg van győződve róla, hogy az unokája nem véletlenül fulladt a tóba…. Felettébb zavarja Maigretet ez a feszült és gyanús helyzet, főleg mert úgy tűnik, valakit rejtegetnek a családi villa emeletén. Aztán egyszer csak nyíltan meg akarják vesztegetni… na de azért már mindennek van határa.

italjelentés: töménytelen sok köménypálinka, de szigorúan nyomozati célból. 2 törköly, ebből egy a taxisofőrnek. Aztán még kettő.

Spiró György: Feleségverseny

(újraolvasás)

Bár szellemes, fájóan aktuális, tűpontos társadalomkritika, idiótán és pirongatóan valódi nyelvezet, padlóraküldősek a mondatok de éppen ezek miatt  2x falhoz csaptam a könyvet. Idegesítő a stílus, de a tartalom tekintetében ez indokoltnak tartom. Elég megosztó könyve ez Spirónak, de hát aki szereti az a kritikával együtt szereti. És nem az íróra kell haragudni, ha letükrözi a világot, amilyenné élhetetlenítjük.

Az írás idejében is volt aktualitása de mára már egyre nyilvánvalóbb, hogy az utópikus éle az inkább prófécia volt.

Ilyen az, amikor bulvársajtó senkicelebjeit, a képi média  kukkolós álvetélkedőit és a  sajnos valós politikai szereplőit és folyamatait egy mixerben összerázák majd talpaspohárban cukorral a peremén kitöltik. Csak sajnos a cukor sem édesíti meg azt az ízt,  amilyet  kikevert a realitás.

Íme egy kiragadott idézet. Minden benne van:

Követelem az egyenlő közteherviselést, amely alól egyedül én mentesüljek. Legyen mindenkinek egyenlő a jövedelme. Az enyém lehet kicsivel több. Mindenki legyen egyenlő a törvény előtt. Én kicsivel többre vágyom. Legyen mindenki szegényebb nálam, akkor én is lehetek szegény. Az egyetlen személyben megtestesülő tekintélyt: a királyt, a hadúrt, a pártfőtitkárt feltétlenül és rajongva tisztelem, imádok róla gonoszul pletykálni, és amint lehet, néhány évtized múltán megbuktatom. 1848-49, 1918-19, 1956 a magyarság természetétől idegen fellángolás, mert már Levédiában is felfordulásellenes, honfoglalást ellenző kispolgári mentalitást nyilvánítottam. A nyugalmamhoz továbbra is ragaszkodom. Kiváló eredményeket tudok elérni a passzív rezisztenciában, eltitkolom a jövedelmemet, adót csalok, nem adok számlát. Gyűlölöm az államot, tessék az államnak eltartani engem. Az aktív ellenállás nem az én kenyerem, veszélynek – családszerető ember lévén – nem teszem ki magamat. Kiváló honfitársaimat irigylem és gyűlölöm. Mindenkinek legyen olyan szar, mint énnekem, főleg, ha tehetségesebb nálam. Akit csak érek, följelentem. Aki ebben az országban kiváló lett, az csalt, rabolt, gyilkolt és hordja el magát: ez az én hazám, nem az övék! Bármilyen ellenforradalmi rendszerhez alkalmazkodom. Minden szar rendszert túl fogok élni. Lemerülök, kibekkelem. A modern társadalom által megkövetelt szervezett együttműködésre nem vagyok hajlandó, nem is értem, mi az. A közösségi műfajokat nem szeretem. Az egyéni műfajokban kiváló szoktam lenni. Nem megyek sehova, ne jöjjön ide senki. Tanuljanak meg magyarul ők, a kurva anyjukat. Mindenkinek a kurva anyját, aki nem úgy magyar, ahogyan én. Jó, hogy hozzánk soha sem a jó, sem a rossz nem tudott teljesen benyomulni. De az nem jó, hogy hozzánk soha sem a jó, sem a rossz nem tudott teljesen benyomulni.

Mondhatnám, hogy micsoda írói fantázia: Magyar Kommunista Királyság, parlamentális anarchia,  turulkák és éber fajtársak...  
De sajnos nem. Még akkor sem, ha ez egy szatirikus regényből való.