(újraolvasás)
Bár szellemes, fájóan aktuális, tűpontos társadalomkritika, idiótán és
pirongatóan valódi nyelvezet, padlóraküldősek a mondatok de éppen ezek miatt 2x falhoz csaptam a könyvet. Idegesítő a stílus, de a tartalom
tekintetében ez indokoltnak tartom. Elég megosztó könyve ez Spirónak, de hát
aki szereti az a kritikával együtt szereti. És nem az íróra kell haragudni, ha
letükrözi a világot, amilyenné élhetetlenítjük.
Az írás idejében is volt aktualitása de mára már egyre nyilvánvalóbb,
hogy az utópikus éle az inkább prófécia volt.
Ilyen az, amikor bulvársajtó senkicelebjeit, a képi média kukkolós álvetélkedőit és a sajnos valós politikai szereplőit és folyamatait egy mixerben összerázák majd
talpaspohárban cukorral a peremén kitöltik. Csak sajnos a cukor sem
édesíti meg azt az ízt, amilyet kikevert a realitás.
Íme egy kiragadott idézet. Minden benne van:
Követelem az egyenlő közteherviselést, amely alól egyedül én mentesüljek. Legyen mindenkinek egyenlő a jövedelme. Az enyém lehet kicsivel több. Mindenki legyen egyenlő a törvény előtt. Én kicsivel többre vágyom. Legyen mindenki szegényebb nálam, akkor én is lehetek szegény. Az egyetlen személyben megtestesülő tekintélyt: a királyt, a hadúrt, a pártfőtitkárt feltétlenül és rajongva tisztelem, imádok róla gonoszul pletykálni, és amint lehet, néhány évtized múltán megbuktatom. 1848-49, 1918-19, 1956 a magyarság természetétől idegen fellángolás, mert már Levédiában is felfordulásellenes, honfoglalást ellenző kispolgári mentalitást nyilvánítottam. A nyugalmamhoz továbbra is ragaszkodom. Kiváló eredményeket tudok elérni a passzív rezisztenciában, eltitkolom a jövedelmemet, adót csalok, nem adok számlát. Gyűlölöm az államot, tessék az államnak eltartani engem. Az aktív ellenállás nem az én kenyerem, veszélynek – családszerető ember lévén – nem teszem ki magamat. Kiváló honfitársaimat irigylem és gyűlölöm. Mindenkinek legyen olyan szar, mint énnekem, főleg, ha tehetségesebb nálam. Akit csak érek, följelentem. Aki ebben az országban kiváló lett, az csalt, rabolt, gyilkolt és hordja el magát: ez az én hazám, nem az övék! Bármilyen ellenforradalmi rendszerhez alkalmazkodom. Minden szar rendszert túl fogok élni. Lemerülök, kibekkelem. A modern társadalom által megkövetelt szervezett együttműködésre nem vagyok hajlandó, nem is értem, mi az. A közösségi műfajokat nem szeretem. Az egyéni műfajokban kiváló szoktam lenni. Nem megyek sehova, ne jöjjön ide senki. Tanuljanak meg magyarul ők, a kurva anyjukat. Mindenkinek a kurva anyját, aki nem úgy magyar, ahogyan én. Jó, hogy hozzánk soha sem a jó, sem a rossz nem tudott teljesen benyomulni. De az nem jó, hogy hozzánk soha sem a jó, sem a rossz nem tudott teljesen benyomulni.
Mondhatnám, hogy micsoda írói fantázia: Magyar Kommunista Királyság, parlamentális anarchia, turulkák és éber fajtársak...
De sajnos nem. Még akkor sem, ha ez egy szatirikus regényből való.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése