Űrrobinson? Inkább űbertechnikával felszerelt botanikus, akinek mégis a saját pisijén meg egy pár krumplin múlik az élete.
Jó nem vártam, hogy legyen egy
robotkecskéje meg egy benszülött marslakója, sőt még Mézga Aladár sem hiányzott a Köbükivel hogy megjelenjen vagy szélsőségesebb
esetben az egér a marsról de valami drámát azért mégis csak.
Túl racionális volt ez nekem. Hiába az
űrhajós képzés meg felkészültség, azért mégiscsak egyedül volt egy ember a
Marson. Az elég kevés nekem, hogy dorgáló emilekben kiadja a feszkót. Oké, nem kell, hogy katatón állapotban nőjön
a szakálla egy sarokban kuporodva, de azért kicsinykét megrogyhatott volna.
Igaz volt pár mondat, ami eléggé emberire formálta mind Markot, mind a földi
segítőit, de elenyésző. Főleg az űrközpont volt minimálhumanoid és szerintem túl előírásszerű, kicsit lehettek volna empatikusabbak, de ez megint csak ilyen lélektani regényvonal hiány a részemről.
Aztán persze értem én, hogy nem egy virágkertész
botanikust küldenek a Marsra, nyilván ért sok mindenhez. És persze nem mekk mester szinten, de szinte már túl sok
mindenhez. Biztos a mekkgájveren nőtt
fel.
Na jó nem fanyalgok, mert amúgy sci-finek
jó volt, de mint a fentiekből is kitűnik nem vagyok én az a klasszikus sci-fi
rajongó. Azért megjegyeztem pár dolgot Marktól, ha esetleg egy nap a Marson
ébredek egyedül, esetleg tudjak egy gumicsónakból űrhajót csinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése