Krasznahorkai László – Max Neumann: ÁllatVanBent

Egy kép és az abból lassú méregként kiszivárgó, mély sóhajtással felszakadó, egyre hangosodó sötét gondolat. Újabb Krasznahorkai féle vállrázogatás, erősáramú kábelvégekkel. Erre a nagyfeszültségre ereszt Neumann vizionálisan egy kis kondenzvizet, hogy a hatás hajpörkölésig, szemkisülésig belénk égjen. 

A könyv minden stációja egy emocionálispárhuzam támadása az álhamisangyali biztonság kényelembe punnyadt, lefojtott rettenetet elhazudó rózsaszínvilágbékéje ellen. 
Ha nem árulnák el az alkotók, képtelenség lenne eldönteni melyik formáció inspirálta a másikat. Nagy mágusok külön –külön is, de így együtt elérik, hogy különösen nagy erővel sugárzó plasztikusságából fenyegetően felmorajló, a fülzúgásig hangosodó univerzális félelem támad, bemászva egészen a perszonális zsigerekig.

Eötvös Károly: A balatoni utazás vége

Már a Balatoni utazás után biztos voltam benne, hogy ezekből a jóízű anekdotákból akarok még.

Tudtam mire számíthatok, és mégis annyira elvarázsolt, mintha most olvasnék először Eötvös balatoni meséiből. Többek között kiderült belőle az előző részben megkezdett Szegedy Róza és Kisfaludy történetének a szép, ám szomorú vége. A hírességek mellett a helyi iparosoknak, borászoknak  is méltó emléket állít ebben a könyvében, nem beszélve a mára már a feledésre ítélt monoszlói visszhangról.

Nagy rajongója vagyok az ilyen XIX. századi színes és kedélyes hangú történetírásnak, úgyhogy csak biztatni tudok mindenkit, hogy vegye elő ezeket az elfeledett írásokat, mert egyrészt kis adagokban fogyasztható és amellett, hogy igen szórakoztató a stílus, még nagyon informatív is.

Mika Waltari: Palmu felügyelő tévedése (Palmu felügyelő 2.)

Fura volt Mika Waltaritól krimit olvasnom. Nekem Ő valahogy Szinuhe meg Az emberiség ellenségei.

Tán ezért hangolódtam rá lassan. Nem mondom, hogy különösen jó krimi, inkább amolyan közepesnél jobb, de meglehet csak a közös múltunk miatt nem tudom Őt krimi íróként a helyén kezelni.

A történet szerint egy nem túl szimpatikus, ám annál gazdagabb pénzvigécet holtan találnak a saját fürdőjében, de a rendőrség nem igazán akar nyomozni, mert baleset szaga van az esetnek. Igaz a helyszínen tartózkodók sem igazán tudják, hogy akkor minek véljék a dolgot. Vagy nem akarják tudni.  Palmu felügyelő és írói ambíciókkal megáldott segédje kapja a feladatot, hogy nézzen körül a helyszínen, ha már bejelentés érkezett.

Meg is történik a terepszemle némi kérdezősködéssel, de hiába a fura körülmény és a zavaros tanú meghallgatás, úgy tűnik a rendőr főnök már előre eldöntötte, hogy itt nem lesz nyomozás. Aztán ugyan onnan újabb halottról érkezik bejelentés a rendőrségre, ezért kénytelen Palmu felügyelő komolyan nyomozni az ügyben. Lassacskán olvadozik a vaj a fejeken.

Jó figura ez a Palmu a maga szűk látókörével, de a nyomozói téren nagy tapasztalatával, még akkor is, ha jelen könyvben az esethez fűződő  tévedése adja a címet.