2014. június 6.

Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért

Szép példája annak, amikor valaki képes az értelmével túllátni az érzelmein, de legyőzni azt mégsem tudja. 
A megélt, gyerekkorba visszanyúló apai és szégyenletes történelmi kényszerek miatt, a regény haladtával lassacskán nyilvánvalóvá válik , hogy az író nem fog tudni kilépni a szellemi képességénél fogva értelmezni igen, de belekódoltság okán átlépni nem képes zárványból. Viszont, mint egy tisztánlátó, értelmes ember, felveszi a harcot. Erős emberi szabadságvágyával , írói szuverén alkotóvágyával, zsidóságához tartozó, mindenféle külsőleg, a kollektivitás okán ráaggatott és belsőleg önismerete tudatában tagadott vagy elfogadott viszonyulás feldolgozásával, identitásának önmagában való tisztázásával, az íráson keresztül akar felszabadulni, de mint ahogy írja, az a felszabadulás a végzetbe való menetelés kell legyen, aminek az odavezető árkát a tollával ássa meg. Próbálkozik az élettel. Megnősül, feltárja a múltját, kifakasztja a sebeit, de amikor a jövőjének egy központi döntését kellene meghoznia, a gyerekvállalást, akkor összeomlik az építgetett légvár és visszahúzódik az önmagának, önmaga által kibontott jövőtlenség bástyái mögé. 
Ez a kisregény egy szépen felfedett monológikus írás a miérttől levezetett, ez a sorsom, hát haladok rajta a magam módján végszóig.


Rejtő Jenő (P. Howard): A Néma Revolverek Városa

Tök egyszerű. 

Az nem az, akinek látszik, viszont aki annak látszik aki ő, az nem az. Ez eleinte jónak tűnik, mert úgy néz ki megússza, de hamar kiderül, hogy bár szerencséje van, mert elmúlt a pech, viszont rettenetes nagy pácba került, amit úgy néz ki, nem fog túlélni. Végül senki sem hal meg, de ezt már nem is várják el tőle, úgyhogy marad minden úgy, ahogy megváltozott és folytatja a régi életét. Újra.
Hát így.

Jussi Adler-Olsen: Nyomtalanul


(Q-ügyosztály 1)

Nem egy rendőrségbüszkeségeplecsni gyanús tett egy pince mélyén egy halom felderítetlen ügy aktája közé utáltatni magát az embernek. Azonban Mork nyomozónak sikerül. Kiállhatatlan egy alak. Elhagyja a neje, kerülik a kollégái, ráadásul magát is alig viseli el egy balul sikerült akció miatt, ahol a kollégája húzta a rövidebbet.
Szóval itt tart az előmenetelben, amikor is kinevezik az egyszemélyes Q részleg élére, a döglött ügyek osztályára. Ahogy azt mörfiileg kell egy csalódottan sértett embernek, szarik is mindenre, de a büszkesége csak kipiszkálja a föld alól. Kiharcol egy arab bevándorló, gyorstalpalós zsarusegédet és egy esztétikai hibás leselejtezett szolgálati kocsit. Így hármasban indulnak megkeresni a sok éve eltűnt képviselőnőt.

Maradt körmöm a végére, de egy jó kis két szálon induló, egybe futó krimi lett, kisebb kukacosolvasó nyűgökkel, viszont nem egy sima bugylibicskás elkövetővel. Első találkozásnak az íróval jó volt.