Valahogy megint az az érzésem, (nem csak érzés, ez van) hogy régi, új, jobb, kevésbé jó , előrendelt, utóbetalált, innen-onnan összegereblyézett szövegek is vannak ebbe a kötetbe
egybeterelve. Az egybeterelés nem is lenne baj, mert hát egy tematikus keretbe
rendezett írások ütősek tudnak lenni egyben. Meg így utólag még azt is mondanám, hogy naésakkormivan?! Meglehet megint csak egy kevésbé elkapott Háy-hullámra ültem fel, vagy csak rosszkor, mert ha túl tudok mutatni a magam keltette hullámon, el kell ismernem többnyire rendben vannak az írások, sőt van, ami
kifejezetten tetszik már csak a véleménybátorságuk miatt is (erdély), meg mert nem a
sztereotípiákat hozza, nem csili-vili útikönyv szerűen lelkendezik, inkább
amolyan belső utazást vetít ki, a hely és az utazó viszonya, szubjektív, de más számára is élvezhető
reflexiókban. Ugyan nem tudom, de nem is érdekel, mi belőle a fikció és mi a valós élmény. Mint egy rendes olvasót, a végeredmény érdekel.
Ami a kezdő fanyalgásomat indokolja az is abszolút
szubjektív. (ez tök fölösleges megjegyzés, mert mi más is lehetne egy személyes olvasat) Magas elvárásom van Háy-jal szemben és bár tudom, hogy ez
irracionális, hogy az ő stílusa (már ha lehet stílusnak nevezni egy nem
tehetségtelen, nem csak úgy marketingvonalon felháypolt (énkérekelnézést) író
irodalmiasságát ugye, mert ettől igen messze van, abszolút művészi látása, hallása van, nem kínosan erőltetett sokoldalúságával ami ma szinte elvárás a közönség részéről*, - próza, vers, dráma, zene, bár a zene főleg csak hangulatfokozó minőség - kétségtelenül az élvonalban van, sőt ott van a prózája okán a kortársi nakéremezazirodalom listámon a maga egyedien melankólikusba hajló hangzásával) , szóval hogy
így kikeveredtem a csillagozással meg dőlt betűvel terhelt zárójelből akkor leegyszerűsítve mondom: annyi a visszafogottságom
oka, hogy mindig valami relevációt várok, aztán végül is örülök, hogy a
megszokott ígyszeretemháyt otthonosság érzést kapom, de mégis ott marad az a
megmagyarázhatatlan hiányjel a hosszú elégedettségvonalamon. Eh, hülye olvasó.
Főleg, hogy már 2 újabb randijegyem van
vele egyszer az új darabjához másszor meg egy érdekes zenei fúziós
performanszra.
- - -
*az hogy ez mennyire jó vagy rossz az egy másik gondolatmenet témája lehetne
oda?
VálaszTörlés