2016. június 10.

Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló

"És lefeküdtem aludni. És fölkelék. Kurva izgalmas."

Az úr ír. Csak úgy ahogy szokta… Persze mit is tehetne mást. Fátum. Szóval ír. Még akkor is, amikor cseppenként issza be a mérget, hogy az írói vénáján beszivárogva gyilkosa legyen egy 170 cm-es fiatalka Hölgynek. Igen, nyíltszíni küzdelmet vív vele. Persze ha akarna sem tudna elbújni a nyilvánosság elől, (gyanítom sokszor akarna) mert nagyon is nyilvánvaló, hogy nincs egyedül. Egy országos tábor ül a lelátókon és lélegzetvisszafojtva figyeli a pimaszkodással kibélelt kesztyűje ellenére magányos toll csatáját a Hasnyálkával a kacér, de nem kívánt metaforával, ami birtokolni akarja a testét és a lelkét. Csakhogy aki már túl van egy kardozós meg egy Mark változaton, nem beszélve a hadba állított lábjegyzet seregén és ki-beszólások hadán, ahhoz korábban kell kelnie egy metaforának, hogy csak úgy átvegye a hatalmat a tudva tudottan kerülni képes tudat felett. Persze könnyű nekem jókat derülni ezen a naplón, mert – és nem titkolt írói szándék- olvasói derűt fakaszt. Miközben minden agy és szívsejtemmel kívánom, hogy baszódjon meg Hasnyálka, mármint ezt nem én mondom így, hanem az író úr, de neki lehet, hisz legyünk tárgyilagosak, mi mást is mondhatna erre, azért nekem is van egy válogatottan trágár gondolatom erről egyfajta tehetetlen külső szemlélőként. 
"El kéne küldenem a ká anyjába, ha van neki, ha nincs (lehet, hogy én vagyok az, én vagyok a hasnyálmirigyrákom kurva anyja),.."
Naszóval mit is mondhatnék a ciframagyaros jelzőkön túl, talán csak annyit, hogy ez a napló nem lubickol a siránkozás könny tavában, nem okolja a sorsot meg a teremtőt, nem nyúl túl a nyúlon túl. Talán csak annyira, amennyire a valóság túl tud nyúlni egy olyan szörny szülöttön akire (hogy maradjunk a megszemélyesítő formánál) nem elég ha azt mondom : na menj fiam csapd le a fejét. Ennél aljasabb gonoszabb rossz indulatú rágcsálót még nem láttam. Minden esetre Esterházy tartja magát a klasszikus recepthez. Elkezdte csúfolni, hátha úgy hibát követ el. Hasnyálka, most felvette veled a kesztyűt több ezer olvasó is. Jól ki vagy nevetve. Mit nevetve, röhögve!  Remélem nincs humor érzéked és tényleg hibázol. 
"Az elég jó utolsó mondat volna, hogy a mindiget javítom örökkére."
Na de így nem fejezhetem be, mert egyrészt nincsen itt befejezés csak a történés maga, másrészt meg még mindig ott van az Antióchiai Szent Kézigránát



3 megjegyzés:

  1. Hasnyálka a Gonosz egy megjelenési formája, mely az Értéket akarja elcsábítni/megsemmíteni. Sok erőt az ellene való küzdelemhez, mert Értékre szűkség van. Mindig. De ma különösképp!

    VálaszTörlés
  2. Andi : és :) különös tekintettel a kovalens részre! nem lehet nem nevetni:)

    István Hárs: Értékfelemésztő, és az erő sajnos vele van. Meg ez a dög éppen az egyik jeles képviselőjét próbálja felzabálni. Azért bízom benne, hogy az általa az elszórt mag nem hullott meddő talajra. Mert makacsul hiszem, hogy az érték kiirthatatlan.

    VálaszTörlés