Röhrig Géza : Az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit

nagyon klassz a magvetős borító

Ez itt Röhrig Géza  az Oscar-díjas színész. Most nem.   Ez itt Röhrig Géza  a hullamosó.  Most az sem. Ez itt  Röhrig Géza  a dalnok. Majdnem. Ez itt Röhrig Géza  a sorstalan,  sorsfordító, sorskereső, sorstaláló. Kicsit az is.

Röhrig Géza  a költő.  Hát most legyen ez. Ha már verseskötet… 

Persze egy ember minden egy kicsit, ami róla szól, szólt, szeretne ha szólna vagy amit magáénak vall,  tud, szeretne. Főleg, ha verset ír. Ilyenek ezek a versek is. Kicsit ilyenek, kicsit olyanok. Hol dalolnak, hol megérkeznek hozzám, hol elillannak tőlem. Hol összeérzek, hol visszataszít.  Hol hangulatot ad mint egy felfedezni való hajnal, hol kizökkent, mit a rímdöccenéseken és a ritmusvesztéseken zötykölődő figyelem.  Mutatom: (fanyalgással kezdeni? na ja. magyarosch:)

 (...)

süvít a sűrített levegő álmodban
megfizetik csak ez számít mostan

 (...)

 Hátööö…

Olykor zene kellene hozzá, mert dalként a lazább versfélék is működnek, de versprózaként nem igazán vehető komolyan. 

 (...)

öklömnyi pelyhek mindenütt
habkönnyű gennyes kis tetük

vagy

azt hiszik az őrszobán
aki pesti: porcelán

 (...)

Hát, izé... 

Azt mondta egy interjúban, rá a Beatrice és Cseh Tamás hatott. Érdekes konstelláció, de teljesen érthető, ha az egyik közösségi érzésként hat a másik mint a benső lélek úgy zenél az embernek.

Talán ezért is csúsznak ki a versei a formából olykor és csúsznak át (jobb esetben) dalszöveggé.

De hát ez mégis csak egy verseskötet lenne, és úgy is olvastam.

Nagyon erőteljesen kitűnik belőle az írójának a folytonos Valamit keresése. Anyát, apát, családot, identitást, Istent… Erős szövegek, még ha olykor nem is mindig jó irányba... de hát a hibái is erősek. Nagy a kontraszt.

Már a cím is ezt az úton levést harsogja. Folyamatos meg nem talált valami közben levés, keresés, magában kutakodás, a megtalált identitás önmaga általi kitapinthatóvá válása, belső otthonteremtés a külső változó ellenére …  “Az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit.” 

Ajánlották nekem ezt a kötetet azzal, hogy : - ez neked tetszeni fog. vagy nem. de érdekel a véleményed.

Nagyon úgy is nézett ki eleinte, hogy tetszés jön be, mert egy baráti kávézgatás alkalmával a még friss kötetetet csak úgy randommód felütve beleolvastam (illetve belelkesülve felolvastam belőle) pont olyan verset találtam meg, ami azonnal megtetszett. 

kinga

újra lecsap a segítő kéz
bejön tapiz ’jó lesz’ hiteget
’ne má hogy a karcsi
vegye el a szüzességedet’

újra lecsap a segítő kéz
e kezet már ismered
tükör előtt szíjat old
’jobban fáj ez nekem mint neked’

újra lecsap a segítő kéz
s ha látja hogy mégsem vagy boldog
’itt ingyen laksz ingyen zabálsz
mondd volt-e valaha jobb dolgod?’

újra lecsap a segítő kéz
öld meg és rohanj de nagyon
hadd üvöltse míg elvérzik
’nélkülem úgyis elpusztulsz te barom’

És ez adott egy felütést is nekem, a többi elé. 

Aztán ahogy napokkal később olvasgattam többször kellett megengedőbb lenni a formával(szeretem a kortárs verseket, kedvelem a változóalaki és különféle ütemhangsúlyos szabadverseket, bírom a jó slam-et, nem ijedek meg az egysorosoktól (Petrin, Orbán Ottón, korai! Tandorin  és Weöresen edződtem, csak hogy a magyarokból merítsek) tartalmilag meg szerintem minden lehet vers, de azért van egy elvárásom, mégpedig az, hogy szinkronba kerüljek egy egy verssel. Nyilván ez teljesen szubjektív elvárás,  ez most itt csak részben valósult meg. Ezekre azt mondanám, hogy korrekt, amennyiben egy verseskötet vonatkozásában a korrekt szó nem lenne szakmunkás jelző. Mert itt a szakmunka is részleges. Inkább szívből versel, az meg sokszor inkább lelkes, mint mestermunka.

De hogy mutassak mindenekellenére jót is az első sorok túltolt alulról jövő szlengnek közönségesített lazasága ellenére, bár nem komfortos ezt olvasni, de hát ez is egy létező szegmens és ha az, akkor van létjogosultsága  mint a valamikori kurtizános  (ma már csak mezei kurva) realista verseknek is, (csak olyan olvassa, aki túl tud lendülni a női vonatkozásban romantikát kanonizáló vers prűdségen! mert azért van itthoniakból is néhány jeles, aki jól művelte azt a műfajt is, mert persze nem ragaszkodom az elitista versekhez, a szabadszájúság sem zavar, ha nem ordítóan öncélú. Mondjuk (és most csak a megbotránkoztató szöveg tekintetében értem a hasonlítást), nem Faludysan pajzánvers vagy Weöresi Psyché vagy Antik ekloga de nem is Petri féle nyersen kendőzetlen hangnemű A kukkoló éji dala vagy urambocsá' Apokrif minőség versformailag, de a kezdő mélyhang után mégis egyenesbe kerül a szöveg, a rímpáros ritmus meg kicsit játékossá oldja a nem épp játéktartalmat.

böbe

alulról jövök mint egy fing
kerül még aki megkettyint
csalni trükközni butaság
stricik stírölik a szobát

pénzem nincs pinám van
másra főz már az állam
és most nem azért hogy izé de
pont én hadd ne panaszkodjak
oké lehetne jobb is
ám volt már ezerszer rosszabb

sztreccsnadrág póthaj
spagettipántos köldöktrikó
kis rúzs csillámporos szemfesték
végignyomom a szentestét

a délután viszont az enyém
nem tartozom vele senkinek
tévézek mosok
elolvasom a verseidet

mert ne hidd
a szép nekünk nem fáj
hogy a kurváknak mindegy
hogy mi nem akarjuk 
az újszülötteinket

ez csak átmeneti 
már tanulok angolul figyu
háj máj ném iz böbe
ic ö plezsőr tu mít ju

vagy: (és itt az előző  ellentéte,) az eleje elkapott, milyen  indítás már! Mint egy ütós regénykezdőmondat. aztán szépen kiszálltam a versből és csak a tartalom , a közlés maradt, bár megjegyzem ott van benne a svéd versekre jellemző, amolyan hétköznapi egyszerűség. (itt a svéd vers csak szöveg egyszerűség jelző! értelemben értendő!!!)

nekrológ

gyászoló gyülekezet

szűcs imrét
kétéves koráig 
egy sublótban tartották
ha sírt betolták a fiókkal

cujkát kevertek cumijába
s elmentek hazulról

első emléke amint rájött
inni meríthet a vécékagylóból

ötévesen anyja nem engedte be
’vendégem van gyere vissza holnap’

faterja a falu másik végén lakott
mint az óra mutatói
mentek el egymás mellett

tízéves mikor a szomszéd
elviszi a kötélcsonkhoz
miről apját - tanúk előtt - egy horhosban levágták

barátok csak hetedikben lettünk
addig zavart 
ahogy az ujjait ropogtatta

(...) és így tovább...  tudom, csúnya dolog verset félbeszakítani, de ez így is prezentálja amit mutatni akarok. Nekem elszállt.

Minden esetre nem mondok le Gézáról, figyelni fogom az irodalmi munkásságát és tiszta szívből kívánom neki, hogy sikerüljön túlharsognia egy egy kötetével Cannes és az Oscar által keltett hangorkánt, ami most körüllengi(jelzem nem érdemtelenül). 

És  ha már film és irodalom ,  itt jegyezném meg, hogy volt ő már kamasz József Attila is.  Filmen;)

És akkor legyen itt a végére egy a kötetre jellemző , magán a versen belül is váltakozó minőségű költői önéletrajz:

bio

anyám hasbaszúrták
ifjan beleőszült
mázlim volt megúsztam
egy héttel azelőtt szült

idegenek jöttek
s tették az ő dolgát
hármunkat meg álla-
mosított az ország

’nem normális’
’kár volt a nagy útért’
mondta bátyám
ki megnézte a mutert

él még állítólag
nyeléig vájt a kés
a tüdőnél megállt
pedig nyomta a kéz

csöcsére káposzta-
leveleket rakott
elapadt a teje
így hát éhes vagyok

próbáltam utálni
de nem győztem gőggel
szülinapomra
a szülinapom jött el

hinni nem tudok
a fénynek azt súgtam
végén se legyen
ha nincs az alagútban