Mondjuk azt ki kell mondjam az elején, hogy
nem túl eredeti. Persze ha az Estinek van létjogosultsága és hát ugye van,
akkor lehetne ennek is, és nyilván van is, na de nem hasonlítgatnám, (upsz, már késő) mert egy
felől ugye ott van a klasszikus ok, hogy: n a n e m á (kacag) másfelől meg Kornél ugye alap, ahogy pestiesen
mondani szokás. Esti meg nem ezzel indított, hisz majd' egy életműnyi
előzménye van és úgy azért már kicsit lehet játszadozni Kosztolányival is.
Zombor meg első regény. És? ez nem kizáró ok, mert simán le lehet rántani bármilyen ikont a polcról, ha ... , csak! (és ez egy nagy csak) Értem én, hogy
mindenki valahonnan táplálkozik amíg egyszer csak a maga jogán irodalmiönfenntartóvá
válik. Na ilyenkor lehet játszadozni nagykaliberű kollégákkal. Ha nincs
előzmény, (és néhány folyóirati megszólalást azért ne vegyünk annak) amire lehet
amúgy támaszkodni, akkor az irodalmi játszadozós tükör az nem is tükör, hanem átlátszó példa-kép-visszaverődés. Már ha teccenek érteni a nyakatekert hasonlatot,
miszerint a hiteles parafrazeológizálás megkívánja a sziklabiztos önarcképet.
Pontosabban önhangzást. Mert ugye mihez
képest? Mindig magához. De amíg nincs maga, addig csak kopirájt. Ami egy amatőrnél jópofa, na de ha valaki
komolyan veszi magát, az előbb vegye komolyan magát, majd komolytalankodhat
másokkal. Az egy dolog, hogy irodalmi lapokban megjelennek írások, de ha
regényre adja valaki a fejét mutassa meg magát., és nem úgy, hogy egy jól bevált
köntöst ölt magára és úgy ír magáról. Könnyű utas megoldás. Még akkor is, ha
elismerem, hogy Kosztolányi Kornélja egy már visszatekintő alak, míg Zsombor a
maga korában kalandozik maga körül és keresi azt a jelenében, sőt a jövöjének,
amit Kornél már maga mögött hagyott, onnan mosolyog vissza rá.
Ki vagy te Gerőcs Péter? Mi a saját irodalmi
identitásod? Érdekelne, mert ez jópofa volt, csak éppen ezt az adut már kijátszották. Na jó, a képességeidről meggyőztél, mert elég nagy fába vágtad a fejszét
így elsőre és ugyan kellett farigcsálni , de mégis kidöntötted azt a nagyfát, szóval
a munkát elvégezted, és nem is rosszul. Szórakoztató volt. Tényleg az, a fadöntés közbeni
szétpattanó szilánkok ellenére.
Mert amúgy kompakt írás. Zombor bolyong a kis
életében megbolondítva csöppnyi ironikus
humorral, és persze mai gyerek a Zombor, egyetemi tanok közt nyűglődik,
csajozási zavarokkal bazmegolódik, teng-leng újra és újra a startkőről indított novellányi percekben mérhető helyek között, helyzetek között, nyelvhelyzetekben és
helyzetnyelvekben, szellemes vagy szellemtelen
szellemvonalak közt, mélységes
magasságokban, magasztos mélységekben, archaizált nyelvi architectura közt, keres
, kutat, próbál illeni a terveibe, festegeti, majd újrafesti a lehetséges jövőképét, csak
hát ezt a műfajt baromi jól kell ma csinálni, hogy ne mosolyogjon ki Kornél karöltve
Estivel egy egy mondatfordulat mögött.
Szolg. Közl. Pávelnek: beütött a krach.
Ahogy szedegettem széjjelfele, a legnagyobb csodálkozásomra inkább a tetszett mérlegoldalra
billent, amit ott találtam. Persze attól még a kritikai magaslovas megnyilvánulása
nincs megbocsájtva;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése