Háy János: Hozott lélek

Ez a könyv majd egy évig keringett körülöttem. Hol kézközelbe került, 
beleolvastam majd  rárakódott egyéb olvasnivaló, míg végre rájöttem miért csusszan ki a kezeimből folyton. 

Évek óta Háy rajongója vagyok. Aztán visszamenőleg is. Meg azóta minden egyébben is. Vers, zene, dráma, színházi vagy egyéb előadások, rajzok, stb…   Úgyhogy igazán nem lehet rám panasza, mert tényleg hűséges vagyok. Éppen ezért most bátran kimondom, ez a kötet most ért körbe bennem. Szinte mindegyik írásnál elkezdett lázasan dolgozni az agyam (igen, olykor a polcról lekapott köteteit is lapozgattam, mint ahogy azt a régebbi idelátogatók már tudják, képes vagyok akár éjjel is a könyvespolcot feltúrni egy egy  hiányzó mondat miatt), mert meggyőződésem volt, hogy ezt már olvastam tőle valahol. És volt is olyan, amit tényleg, de azt turkálás nélkül is bizonyosan tudtam.  Szóval elgondolkodtam ennek a kötetnek a kapcsán, hogy:

1. Tényleg ennyire ugyan azt hozza mindig Háy(mellesleg nagyon jól),hogy már sokszor úgy érzem ez ugyan az. Persze valahol igen, mert  a rögvalóságnak tükröt tartó monoton hangot, a gyerekkorból hozott stigmákat a felnőttként adott vagy kapott társaskapcsolati deficiteket, a (főleg)vidéki élet és az emberi sorsok  nehéz kontúrjait, a gyerek-szülő viszonyok maradandó , továbbörökítő bevésődéseit, és ezek mind mind egy tompán szürkés árnyalatot kapnak, mert a szomor és a kitörni képtelen beletörődés vagy belesimulás mindig megfakítja a lehetőségkopott színeket. 

2. Én értem körbe vele és meg kell álljak egy kis időre, távolságot kell tartanom, hogy elhalkuljanak bennem ezek a sejtések. (volt már erre példa egyéb kedvenceimmel is és működött a ritmusváltó olvasás, képes vagyok újra felfedezni egy jótékony nyugalmi idő után újra azt a hangot, ami miatt telhetetlenül elteltté olvastam magam egy egy kedvenccel. Remélem ez most is így lesz. Ha nem, hát akkor is volt egy szép korszakunk Háy-jal.)

Én magamban Háy-t valahol Tar Sándor modern verziós folytatásának tartom, aki persze nem a köpönyegéből bújt elő, hanem párhuzamosan , mellette, de függetlenül tőle  nőtt fel ennek a hazai városon túli emberábrázolásos reality irodalmi szegmensnek a jó ismerője és művelőjeként. (nyilván ez erősen kisarkított jelző, de  mégis)

A kötet meg annak, aki még nem olvasott majdminden írását, nagyon tartalmas és szívet , lelket megérintő olvasmány lehet,annak ellenére, és éppen azért, mert nagyon mélyre lemegy  minden írása. Olyan mélyre, hogy valószínűleg nincs ember, aki ne érezné, hogy ez róla, egy családtagjáról, egy barátjáról, szomszédjáról vagy egy ismerőséről szólna.  Mert éppen ez a varázst tudja Háy, hogy idegenként nyitja ki a könyvet az olvasó és a benne találtak fájdalmassága ellenére benneélőként csukja be.