2016. február 12.

Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban


Nőregény. Nem úgy hogy női író nőknek való regénye. Nem chicklit értelemben, (ez milyen szemét egy címke már) hanem mert a főhősei, fő karakterei nők.  Novellák a női életszakasz több pillanatából. A kamaszlánytól az idős asszonyig.  A különböző női életkorok helyzet függő problémáit dolgozza fel Rakovszy Zsuzsa ebben a próza kötetében. 

Kis adagokban adagolva hol kishitű boldogság hiányt,
„– Tudod, igazából mindig is az volt a baj, hogy nekem nem volt önbizalmam! – susogta, és szórakozottan tépdeste a terítő rojtjait (már kislány korában is mindig ezt csinálta, ha zavarban volt).  Ha valaki késett egy kicsit, vagy jobban megnézett egy másik nőt, mindjárt úgy éreztem, én már nem is kellek neki…Hogy már megunt, és igazából azt a másikat szeretné…És ez valami olyan szörnyű, tehetetlen érzés mintha megint kicsi lennék, és a sarokba állítanának, mert valami rosszat csináltam…És mintha azok ketten, a pasim meg az a másik nő, ők lennének a felnőttek, és kinevetnének…És ilyenkor muszáj volt valamit csinálnom vagy mondanom, valami borzasztót, hogy visszaadjam neki a kölcsönt…“
hol életbúcsút,
„Az öregedés, azt hiszem, nem egyenletesen előrehaladó folyamat: sokáig lappang, lesben áll, kivárja a kedvező pillanatot, aztán egyszer csak lecsap teljes erővel.“
---o---
„Végül megérkeztünk: lerobbant, egykori kastélyt alakítottak át öregotthonná, még kerek kis tornya is volt, mintha egy elátkozott királykisasszony várná benne a mesebeli herceget, nem pedig vagy kétszáz fogatlan, derékszögbe görbült, bepelenkázott öregasszony azt a bizonyos, sötét lovast.“

hol kamaszkori feszengő szerelmiproblémát
„A kötetnek Vallomás a címe, és csupa szerelmes vers van benne – Johanna megpróbálja elképzelni a nőket, akikhez ezek a versek szólnak. „Menjünk együtt Szádábádba, menjünk, ringó ciprusom!” – olvassa éppen. Biztosan ez a nő is, ez a ciprus, magas volt, karcsú és hosszú lábú – vajon bele lehet-e egyáltalán szeretni valakibe, akinek vastag a bokája? És ráadásul örökösen kioldozódik a cipőfűzője?“

hol magányosságot
 „Sokszor szinte hallja, amint az idő üresen, surrogva szalad a lakás csendjében, mint valami régimódi magnószalag, amelyről véletlenül mindent letöröltek.“

hol meg egyéb halmozott életteljességhiányt.
 „Semmi kétségem afelől, hogy a gyermek Tímeának bőven kijutott mindenféle szomorúságból és nyomorúságból, akárcsak egy valamire való naturalista regény gyermekkorú hősnőjének – a nehéz élettől elfásult vagy eleve szívtelen anya, brutális, alkoholista apa, esetleg nevelt lányát zaklató mostohaapa, előbb lelketlen, irigy vénkisasszony tanárnők, majd basáskodó, önérzetet tipró főnökök üldözték a szép és védtelen gyermeket, illetve serdülőt – nem is beszélve a történet legsötétebb és időben legközelebbi figurájáról, a férjről, erről az emberbőrbe bújt vadállatról.“ 

Szeretem RZS hangját. Igaz a költő Zsuzsa sokkal közelebb áll hozzám, de ez a könyve nem egy költő próza kötete, hanem egy író hangja. És ez tetszik. Nagyon pontosan megrajzolja ezeket a nőket és ezeket a meglévő helyzeteket. Mert nyilván mindenkinek ismerősek így vagy úgy ezek a életszerűen megírt naplózások.
Narratív stílusban ( E/1) zúdítja rá az olvasójára mindazt a sokmindent, amivel a szereplői nem igazán tudnak megbirkózni sem maguk, sem egyéb szakember irányította vagy ezoterikus meditatív próbálkozás segítséggel. Persze ha nem szeretik magukat, nem tudnak megbékélni az elkerülhetetlennel (pl.: idősödés, ingerült reakciók, frusztrált emberek, megalkuvó társak, elfuserált lelkű gyerekek, elcsúszott barátságok, ... ) nem tudnak, nem akarnak már maguk változtatni, vagy felismerni a problémájukat, hogy nem a sors keze vagy független kívülálló dolog alakítja a saját sorsot, hanem önmaguk is tehetnek érte. Persze ezek a novellák szereplői nagyon pszichedelikusak, nagyon elfuseráltak és nagyon megváltásra szorulóak. Pont mint az ezekből táplálkozó mintát szolgáltató realitás. 

„Ti sosem érzitek úgy, mintha lenne valami, nem is tudom, valamiféle erő…amelyik direkte, gonoszságból úgy intézi a dolgokat, hogy nekünk sose sikerüljön semmi? Hogy mindig minden a legrosszabbul alakuljon?”
                ---o---
„A világot úgyse tudod megváltoztatni, hogy jobban megfeleljen az igényeidnek! (…) Neked kell egy kis belátással lenned… egy kicsit kevesebbet várnod az emberektől… és elfogadnod, hogy ami lehetetlen, az lehetetlen!“



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése