Tar annyira tudta azokat a világokat, embereket, történéseket amikről
írt, hogy szinte történelmi valós kordokumentum is lehetne.
Fogott egy nagy
merítőedényt és csak úgy belemerített az élet aljába egy nagyot, aztán ami abban a
csöbörben véletlenszerűen fennakadt, szépen, egyszerűen leírta. Persze a
véletlenek olyanképpen determináltak a merítéseiben, hogy szinte mindegy honnan
veszi a mintát, mindenhol a máz alatti valót hozza a felszínre.
Ez a történetképe
is bárhonnan előbukkanhatna. Sőt szinte mindenki ismeri is a lerajzolt
történetplasztikát és az azt megelevenítő szereplőit. Mindenütt ott van a mi utcánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése