Rövid, sűrű és ..és… nekem úgy tűnt mint
egy készülő nesbokönyv vázlata, aminek a regénnyé való feltöltése idő híján
elmaradt. Azért a profizmus megcsillan, mert ha már nincs idő feltölteni a
sztorit, akkor legalább odateszi a végét, hogy mégiscsak jó szájíz maradjon az
olvasóban.
Az kétségtelen, hogy a vége az jó. Az Nesbos. A sztori is egész jó csak az az
összedobottság érzést hagyta nálam maga után. Nem a rövidsége miatt, nem az
oldalak tördelésének a lazasága miatt. Hanem több volt ebben, mint ami
leíródott. Szerintem érezte ezt a kiadó
is, mert a 200 oldalt is úgy sikerült összehozniuk, hogy akkora helyeket hagytak
a sorok között , hogy ott egy tanulóvezető kamionos is simán megfordulhatna.
Olav egy különös pasi, aki a diszlexiája
ellenére is falja a könyveket, szélsőséges családi háttérből bérgyilkossá nőtte
ki magát. A próbamunkája mindjárt egy családi
referencia volt. Nem is nagyon van
egyéb választása, mert ezen kívül semmihez sem ért. Persze a bérgyilkosságában
sem az a kommersz fajta, mert ha kell, hát kinyírja a kenyéradója feleségét is.
De közbejött egy kis bökkenő. Mégpedig az, hogy a magányos Olav, a sokmillió nő
közül pont ebbe az egybe tudott beleszeretni.
Szóval a sztori az rendben lenne, ott van a családi háttér lenyomata, az elmagányosodás üzenete, az erőszak lélektani hatása is, na de az a sietős
munka, az kicsit méltatlan Nesbo-höz.
Kíváncsi leszek mit hoznak ki belőle mint
film.
(gonosz
megjegyzés: persze lehet, eleve forgatókönyvnek készült)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése