2015. április 21.

Maigret csomag 6.

Georges Simenon: Madame Maigret barátnője

Maigretné nem olyan titokzatos, mint Columbo felesége. Annyira nem, hogy még olykor a foga is fáj, meg barátnője is van. Persze ez a barátnő nem a klasszikus értelembe vett barátnő, nem az a tipikusan akaratlagos kétoldali barátkozás, csupán a fogorvosi kezelésekből adódó időtöbblet miatti alkalmi cseverészésben merül ki, de ez a néhány közös padon ücsörgős alkalom éppen elég arra, hogy beindítson egy láncreakciót, ami végül egy szervezett bűnbanda felgöngyölítéséhez vezet. 
Nem a legjobb történet.
Italjelentés:sör, még sör és még sör,kökénypálinka, törköly, fehérbor(langyos), sör, még egy sör és még egy. víz, ja azt nem ő itta.


Georges Simenon: Maigret az iskolában


Megölnek egy nem túl szimpatikus nőt, és a zárt falusi közösségben, a betelepült, ám ártalmatlannak tűnő tanító a gyanúsított. Maigret fogja a kis bőröndjét és elindul egy fehérboros osztrigavacsora reményébe, a faluba kicsit nyomozgatni. 
A tanító ugyan börtönbe kerül, de ő a legkevésbé gyanúsítható. Inkább akkor már a felesége. Vagy?… És jönnek sorban a többiek. Az eminens gyerek, a nőcsábász, az unokahúg, a hentes a fia és a kéményseprőőő… ja ez már Deák Bill
italjelentés: pernod, fehérbor, konyak, este fehérbor helyett újabb konyak 2 (ennek volt ideje), fehérbor (a jobbikból, de osztriga nélkül) fehérbor a parton, óbor(?), calvados, 
" – Iszik valamit? 
– Nem, köszönöm. 
Maigret-t már a bor szagától is émelygés fogta el."


Georges Simenon: Maigret Vichyben

Maigret gyógykúrán vesz részt, de nem tud nem detektív lenni. Ha kell, a békeidőben a hoteltársait figyeli meg nagy alapossággal. Lassan hömpölyögnek a napok. Vizsgálatok, séta, vízkúra. Ám hamar kiderül, hogy nem kell tétlenkednie a pihenése alatt sem. Egyik reggel arról értesül az újságból, hogy meggyilkolnak egy hölgyet. M. látszólag ellenáll a természetének, de ugye a természet ellen nem lehet harcolni….
italjelentés: nem kér konyakot, gyógyvíz, egy-két korty vizet ivott, épp csak megszínesítve egy kevés bor­ral… Inkább le is mondott a borról.

"– Mit sportolt? Gondolom, erős dohá­nyos… A fiatal orvos gunyoros mosolya elárulta, hogy tud egyet-mást Maigret életmódjáról.– Ugye, nem mondhatni, hogy ülő foglalkozást folytat… – Attól függ; van úgy, hogy egyhuzamban három-négy hetet is az irodámban töltök. Az­tán sokszor napokat kinn a városban… – Rendszeresen étkezik? – Nem éppen… – Nem diétázik? Köteles bevallani, hogy kedveli az ínycsik­landó húsokat, zöldféléket, fűszeres szószo­kat? – Nemcsak ínyenc, hanem nagyevő is, ugye? – Mi tagadás… – És bor? Napi fél liter, liter? – Hát igen… Több is… Étkezéskor csak két-három pohárral iszom… Az irodámban néha egy-egy pohár sör, amit a szomszéd sö­rözőből hozatok fel… – Aperitif? – Elég gyakran… egyik-másik munka­társammal… A Dauphine söröző! Nem is az ivászat, in­kább a környezet, a családias együttlét, a konyha, az ánizslikőr, a calvados illatának együttes varázsa miatt, amely a falakat is átjárta! Miért szégyellte el magát Maigret hirtelen ennek a kínosan tiszta fiatalember­nek az elegáns házában? – Tehát semmi túlzás valójában… Maigret őszinte akart lenni. – Attól függ, mit nevez túlzásnak. Estén­ként nem tagadok meg magamtól egy-két po­hár szilvapálinkát, amit a sógornőm küld Alsace-ból… a munkám gyakran megköve­teli, hogy kávéházakban, bárokban forgolódjam… Nehéz ezt megmagyarázni… Ha va­lamelyik nyomozást fehér habzóborral kez­dem, mert épp egy olyan bisztróban találom magam, ahol ez a specialitás, akkor hajlamos vagyok azzal is folytatni… – És naponta mennyivel? Maigret a gyerekkorára emlékezett, a falu­si gyóntatószékre, amely korhadt fa és a plé­bános tubákjának szagát árasztotta. – Sokkal? – Maga biztosan sokallja… – S ezek hosszú periódusok?  – Hol csak három… hol nyolc vagy tíz nap, ha nem több. Szerencse kérdése…"


"Ma már késő volt ahhoz, hogy Lecoeurrel beszéljen, mert még két pohár gyógyvizet meg kellett innia, félórás szünetekkel."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése