Maigretné nem olyan titokzatos, mint Columbo felesége. Annyira nem, hogy
még olykor a foga is fáj, meg barátnője is van. Persze ez a barátnő nem a
klasszikus értelembe vett barátnő, nem az a tipikusan akaratlagos kétoldali
barátkozás, csupán a fogorvosi kezelésekből adódó időtöbblet miatti alkalmi
cseverészésben merül ki, de ez a néhány közös padon ücsörgős alkalom éppen elég
arra, hogy beindítson egy láncreakciót, ami végül egy szervezett bűnbanda
felgöngyölítéséhez vezet.
Nem a legjobb történet.
Italjelentés:sör, még sör és még sör,kökénypálinka, törköly,
fehérbor(langyos), sör, még egy sör és még egy. víz, ja azt nem ő itta.
Megölnek egy nem túl szimpatikus nőt, és a zárt falusi közösségben, a
betelepült, ám ártalmatlannak tűnő tanító a gyanúsított. Maigret fogja a kis
bőröndjét és elindul egy fehérboros osztrigavacsora reményébe, a faluba kicsit
nyomozgatni.
A tanító ugyan börtönbe kerül, de ő a legkevésbé gyanúsítható.
Inkább akkor már a felesége. Vagy?… És jönnek sorban a többiek. Az eminens
gyerek, a nőcsábász, az unokahúg, a hentes a fia és a kéményseprőőő… ja ez
már Deák Bill
italjelentés: pernod, fehérbor, konyak, este fehérbor helyett újabb
konyak 2 (ennek volt ideje), fehérbor (a jobbikból, de osztriga nélkül)
fehérbor a parton, óbor(?), calvados,
" – Iszik valamit?
– Nem,
köszönöm.
Maigret-t már a bor szagától is émelygés fogta el."
Maigret gyógykúrán vesz részt, de nem tud nem detektív lenni. Ha kell, a
békeidőben a hoteltársait figyeli meg nagy alapossággal. Lassan
hömpölyögnek a napok. Vizsgálatok, séta, vízkúra. Ám hamar kiderül, hogy nem
kell tétlenkednie a pihenése alatt sem. Egyik reggel arról értesül az újságból,
hogy meggyilkolnak egy hölgyet. M. látszólag ellenáll a természetének, de ugye
a természet ellen nem lehet harcolni….
italjelentés: nem kér konyakot, gyógyvíz, egy-két korty
vizet ivott, épp csak megszínesítve egy kevés borral… Inkább le is mondott a
borról.
"– Mit sportolt? Gondolom, erős dohányos… A fiatal orvos gunyoros mosolya elárulta, hogy tud egyet-mást Maigret életmódjáról.– Ugye, nem mondhatni, hogy ülő foglalkozást folytat… – Attól függ; van úgy, hogy egyhuzamban három-négy hetet is az irodámban töltök. Aztán sokszor napokat kinn a városban… – Rendszeresen étkezik? – Nem éppen… – Nem diétázik? Köteles bevallani, hogy kedveli az ínycsiklandó húsokat, zöldféléket, fűszeres szószokat? – Nemcsak ínyenc, hanem nagyevő is, ugye? – Mi tagadás… – És bor? Napi fél liter, liter? – Hát igen… Több is… Étkezéskor csak két-három pohárral iszom… Az irodámban néha egy-egy pohár sör, amit a szomszéd sörözőből hozatok fel… – Aperitif? – Elég gyakran… egyik-másik munkatársammal… A Dauphine söröző! Nem is az ivászat, inkább a környezet, a családias együttlét, a konyha, az ánizslikőr, a calvados illatának együttes varázsa miatt, amely a falakat is átjárta! Miért szégyellte el magát Maigret hirtelen ennek a kínosan tiszta fiatalembernek az elegáns házában? – Tehát semmi túlzás valójában… Maigret őszinte akart lenni. – Attól függ, mit nevez túlzásnak. Esténként nem tagadok meg magamtól egy-két pohár szilvapálinkát, amit a sógornőm küld Alsace-ból… a munkám gyakran megköveteli, hogy kávéházakban, bárokban forgolódjam… Nehéz ezt megmagyarázni… Ha valamelyik nyomozást fehér habzóborral kezdem, mert épp egy olyan bisztróban találom magam, ahol ez a specialitás, akkor hajlamos vagyok azzal is folytatni… – És naponta mennyivel? Maigret a gyerekkorára emlékezett, a falusi gyóntatószékre, amely korhadt fa és a plébános tubákjának szagát árasztotta. – Sokkal? – Maga biztosan sokallja… – S ezek hosszú periódusok? – Hol csak három… hol nyolc vagy tíz nap, ha nem több. Szerencse kérdése…"
"Ma már késő volt ahhoz, hogy Lecoeurrel beszéljen, mert még két pohár gyógyvizet meg kellett innia, félórás szünetekkel."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése