Katarina Mazetti: Családi sírbolt

Ott hagytuk abba, hogy…  

...bár a józan ész azt diktálta, hogy nem valók egymásnak Desirée és Benny, de hát nagy úr a szexuális vonzódás.   Dúlnak a hormonok, keresik egymást az ivarsejtek és ahogy az már csak lenni szokott, a természet tette a dolgát. Aztán némi kompromisszummal mégis csak egy családdá váltak.

Persze a hétköznapokban kiderül, hogy két ennyire különböző világnézetű embernek az együttélés  - dacára a tavaszi széna illatú libidósistergésnek - ,  nem fenékig tejfel még annak sem, akinek a tanyáján a tejfölhöz 30 tehén is van. És ahol tehén van, ott bőven van tehénszag is.

De a két fejés és szoptatás közt mindig akad egy egy jó marhaság mentes áramlat, ami továbblendíti a kereket.  Olyannyira, hogy kapnak jutalmul a sorstól még egy gyereket.  

Jó jó, de a hát az a fránya ego, meg különböző ideológia alól mégiscsak kivillan olykor a véreshurka és a saláta kontrasztja. Na de ott vannak a gyerekek, meg amúgy is mindig van valahogy a két fejés között. Néha sok, olykor fáj, de mindig akad valami, ami továbblendíti.  

Egészen addig, amíg be nem üt a traktorkerék. .. Hát ennyi volt?

Nem.

Szépen olvadozik a feszültség , a tehenek tejelnek, a széna zöldell és egy sokéves monoton konyha-istálló helyközi járatba beiktatott spanyol nyaralás helyre teszi a dolgokat. Annyira, hogy újra csak bizonyságot  ad a természet  a szex és a termékenység  ősi reakciójáról.

Klarának nevezték el.

Aztán halad az idő a tanyasi tempóban.  Benny  továbbra is tehénszagú, de kitartó és rendes fazon Desirée dolgozó anyuka és  még mindig tőle telhetően igyekszik megszokni a tehénszagot, szóval minden a szokásos mederben.

Ellés, szülés, szénagyűjtés, könyvtár meg éjszakai gyereksírás. A sorminta ismétlődik  és boldogan élnek, amíg jön a fusselvéle.  Vagy a fene tudja.  Mindenesetre valaki küldjön már nekik egy csomag óvszert, hogy legyen idejük egymásra is..