Van e létjogosultsága a világban a szelídségnek, a
szeretetre, megértésre, nyílt őszinteségre alapuló jóságnak? Elviseli e a
jelenlévő és uralkodó kapzsiság, rosszindulat, pökhendiség, semmirekellőség és
hamisság a kontrasztot? Mit kezd a saját felforgatott érzelmeivel,
lelkiismeretével ? Van e választása, akarja e egyáltalán, hogy legyen? Vagy
egyszerűbb és kényelmesebb a tükröt összetörni? Sőt a szilánkokat is
megtaposni, mert az a kis fény is bántja a szürkeséghez szokott szemet, lelket.
Az elveszett lélek akkor a legelveszettebb, ha már az ember önmagában sem
találja a sajátját. De még ettől is van alább. Ha gyávaságból, irigy önzésből
másét tiporják le. Ilyen gondolatok fogalmazódtak meg bennem olvasás közben, a
sok egyéb mellett, mert ez a könyv azon túl, hogy a szerzőjének az identitását
erősen tükrözi, messze túlmutat a kora oroszos világán, oroszos társadalmi
zártságán. Dosztojevszkij világméretű filozófiai EMBERI létkérdéseket feszeget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése