Kihagyhatatlan. Matula
bácsi egy ikon.
Nyugodtan olvasd újra, ha már kinőttél a kötelezőolvasós korból. Jó lesz.
Mit is tagadjam, már az elején transzba estem és ez a kellemes lebegő állapot egészen a könyv végéig ott tartott abban a jóleső nosztalgikus állapotban, ahol nem zavarhat meg semmi felnőttes tisztánlátás.(illetve de, csak nem hagytam eluralkodni)
Amin nem tudott változtatni az idő sem, az a szolidáris szorítás Tutajosnak, hogy Kengyel legyen olyan jó és adja meg azt a négyest. Hogy a horgász és egyéb kalandorszerencse szegődjön a fiúk mellé. Hogy megkapják Matula bácsi elismerő biccentését vagy félmosolyát. Hogy István bácsi hátba veregesse őket szeretete jeléül és Náncsi néni gondoskodása ne essen túlzásokba…
Aztán a mostani szemem felfedezte a csodanyelvezetet, a huncut humort és a karakteres szereplők tipizált körbevonalazását. Ez a felfedezés cseppet sem távolította el a rajongásomat a történettől, annak ellenére, hogy egy kompetenciavizsgálat keretében nyilván fennakadnánk egy pc euro- konformitást szűrő vizsgálaton.
A Ladó szülők az urbanisztikus, mérnökien kiszámított polgárságukkal, Piri mama az ezt kompenzáló tyúkanyóskodásával, Pondoray néni a józsefattilai utánérzetű városiszegénységével, a Tanítók így nagy T-vel , István bácsi a maga patriarchális életfilozófiájával, nagyhangúan morózus, de a felszín alatti jóember természetével, Náncsi néni a főztjét a büszkeségpajzsára tűző, szeretni valóan gondoskodó vidékiségét fegyverként használva álmatulafóbiája ellen és a számomra Ikon Matula bácsi, a lakonikus nyugalmat, de egyszavú magabiztosságot árasztó, óvón terelgető tanítgatásaival, a fiúk naivan botladozó kalandorkíváncsi gyermekségből átforduló magabiztossá szilárduló öntudatukkal együtt részévé váltak az emlékeimnek .
Szerelem ez, örök szerelem.
Mit is tagadjam, már az elején transzba estem és ez a kellemes lebegő állapot egészen a könyv végéig ott tartott abban a jóleső nosztalgikus állapotban, ahol nem zavarhat meg semmi felnőttes tisztánlátás.(illetve de, csak nem hagytam eluralkodni)
Amin nem tudott változtatni az idő sem, az a szolidáris szorítás Tutajosnak, hogy Kengyel legyen olyan jó és adja meg azt a négyest. Hogy a horgász és egyéb kalandorszerencse szegődjön a fiúk mellé. Hogy megkapják Matula bácsi elismerő biccentését vagy félmosolyát. Hogy István bácsi hátba veregesse őket szeretete jeléül és Náncsi néni gondoskodása ne essen túlzásokba…
Aztán a mostani szemem felfedezte a csodanyelvezetet, a huncut humort és a karakteres szereplők tipizált körbevonalazását. Ez a felfedezés cseppet sem távolította el a rajongásomat a történettől, annak ellenére, hogy egy kompetenciavizsgálat keretében nyilván fennakadnánk egy pc euro- konformitást szűrő vizsgálaton.
A Ladó szülők az urbanisztikus, mérnökien kiszámított polgárságukkal, Piri mama az ezt kompenzáló tyúkanyóskodásával, Pondoray néni a józsefattilai utánérzetű városiszegénységével, a Tanítók így nagy T-vel , István bácsi a maga patriarchális életfilozófiájával, nagyhangúan morózus, de a felszín alatti jóember természetével, Náncsi néni a főztjét a büszkeségpajzsára tűző, szeretni valóan gondoskodó vidékiségét fegyverként használva álmatulafóbiája ellen és a számomra Ikon Matula bácsi, a lakonikus nyugalmat, de egyszavú magabiztosságot árasztó, óvón terelgető tanítgatásaival, a fiúk naivan botladozó kalandorkíváncsi gyermekségből átforduló magabiztossá szilárduló öntudatukkal együtt részévé váltak az emlékeimnek .
Szerelem ez, örök szerelem.
na. visszafelé olvastam... nem tudom, láttad-e a Könyvvizsgálókon a bejegyzéseket; majd erről egyszer hosszabban kéne... vagy akár haikuban, ha úgy esik jól
VálaszTörlésmost megnéztem. mindig öröm, ha az enyémhez hasonló olvasói olvasatra bukkanok, mert akkor újraindul a mozim a könyvvel kapcsolatban. (persze megjegyzem az ellentétes vélemény is nagyon inspiráló, csak másképp)
VálaszTörlésa kevésszónak te vagy a mestere én csak kontárkodok néha, de ha beindítod, játszok úgy is szívesen:)