A hatvanas évek hazai mélyszegénységének a nagyszerű kisplasztikája.
A nemrég elhunyt Borbély Szilárd Nincstelenek c. könyvét
lehetne mellérendelni(nyilván egyebet is), amelyik ugyan később íródott, de
hasonló vezetőfonál mentén írja le a kort a társadalmat és a benne élőket,
megélőket egy család gyerekének a látószögéből.
Nem az összehasonlítgatás a célom a két könyv között, bár
vannak közös elemek mint például az ideszármazott
anya, az iskolás évek kiközösítettsége stb…
Jól sikerült nyelvezetű könyv, lévén a gyereknarráció nem
akar egy csikorgós felnőttképzelettel gyerekivé erőltetett hangzás és stílus lenni, hanem olvashatóan, néhány jó
nyelvi eszközzel válik gyereki meséléssé.
Mégis úgy adja vissza a gyermeki szorongást, hogy sikerül az
olvasót visszarepíteni a saját, nem feltétlenül így és ilyenformán, de
valamiképpen megélt szorongásaiba.
Hülye egy világ volt, de csak ez volt, ezt lehetett utálni,
de szeretni valót is ebből lehetett
meríteni.
Látszólag egyszerű, de pont ezzel a mesteri egyszerűséggel ható mesélés erősen kidomborítja , hogy az ilyen mérvű szegénység párosulva a kilátástalansággal, hogyan torzítja el a tudatot, a lelket, a világos iránymutatás
hiányában, az érzelmek érthetetlensége
kusza lavinaként árad, a bűn értelmezése
a megértéshiány okán átcsap egy lopkodó de azzal mit kezdeni nem tudó értelmetlen kitörési kísérletbe . Az
egyforma napok, a szürke ködnehéz életteret, az ebben szerepeket betöltő
uralkodó apa, megadó anya, meghatározott külső keretek a politikai irány és a
nyíltan titkolt ájtatosság, és az ezen
szocializálódó, az egymás közti pozíciókért
megharcoló gyerekek, akik valamiféle kiskapukat keresnek, ahol valamihez viszonyíthatják magukat, vagy éppen ami
által kiléphetnek a zárt körből. Ilyenek a szégyen, az éhség, identitásválság,
amolyan szertartásfélékbe való
menekülés. Az apa agresszív uralkodása, az anya vallást mankóként használó
tehetetlensége, a gyerekek testi vagy szellemi hiátusai valamiféle
válaszreakcióként funkcionálnak a beleszületett nyomorúságba.
Különös katarzisa nincs, inkább amolyan
lezáratlan továbbélése a történetnek, hogy akkor minden megy tovább bár semmi
utalás nincs rá, hogy akkor most lesz e otthoni verés, iskolai retorzió vagy
bármiféle következmény ami alaposan vagy
éppen egyáltalán nem fordítana is bármit az eddigieken. Mintha lenne egyáltalán
mód merre, hová fordulni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése