Rubin Szilárd: Római Egyes

Nagyon feszes, de mégis kitérőkkel tarkított kisregény, alaposan meghintett irodalmi és egyéb idézetekkel, utalásokkal.

Az mennyire zavaros szerelem(?), amikor valaki miatt muszáj belerogyni a sehová vezető semmibe, még úgy is, ha már ezt akkor is tudni lehet , amikor még hinni akarja, hogy nem így lesz. 

"Ha így lett volna, ismeretségünk a fény fehér pászmáival átszőtt csendes kékségben, az óceán végtelen szabadságában születik meg, s már kipróbált élettársakként kerülünk a tengeri akváriumba. Ehelyett Kecskeméten, a Vöröskereszt megyei értekezletén találkoztunk."

 
Nem olvasom el többször. Pedig volt egy pillanat, amikor azt hittem, igen. De tudom, nem bírnám. Nem a nagy figyelmet igénylő olvasás miatt, hogy ne essen szét a történet, hanem a visszatekintő vívódások miatt. Megterhelő volt. Mert alapos. 

"Reggel ötkor a kórházi ágyban eszembe jutott az apróhirdetés, amelyet Baksay Ali költött rólam: „Kiskeresetű, öregedő, idegbeteg agglegény – atyai ágon galíciai zsidó –, súlyos gerincelmeszesedéssel és gyógyíthatatlan bőrbajjal, feleségül venne régi katonatiszti családból származó, kivételesen jól kereső, fiatal, fiús, nimfácska típusú leányt. Válaszokat »Vidékre is elmennék« jeligére.” A telefonba olvasta be egy szombati napon. Fél három volt. „Jó?” – érdeklődött. „Hát…” „Na ja! De pontos?” „No.” „Különben hogy vagy?” „Fekszem, és krimit olvasok.” "

Mondhatnám nyűglődésnek is, de ez nagyon rosszul hangzana, mert egyáltalán nem lekicsinylés lenne, ez a szó meg magában hordozza azt is, inkább maradjon a vívódás, a korosodó ember visszanéző önreflexiója, egyfajta feldolgozás másoktól beidézett, ismertebb odavágó utalásokkal megtűzdelve.

 "Tekintsd, Uram, hogy önmagunkat sem értjük, és nem tudjuk, mit akarunk, s hogy végtelenül messze eltávolodunk attól, amire valóban vágyunk!"  Avilai Szent Teréz 

"Nem tudom, mit jelenthetek a világnak, de a magam számára, úgy rémlik, mintha csak kisfiú lettem volna, aki a tengerparton játszik, és elszórakozik valamivel, időnként talál egy-egy simább kavicsot vagy egy, a szokásosnál szebb kagylót, míg az igazság hatalmas óceánja teljesen felfedezetlenül terült el a lábam előtt." Isaac Newton

"Ön csodálatosan nagy embernek tünteti fel a költőt, aki a földön jár, de a feje a felhőket éri. Ez nem más, minta kispolgári közhelyek világából származó tévhit. Titkolt, elfojtott vágyakról vall, csakhogy a tényektől elszakadt illúzióként. Mert a költő valójában mindig sokkal törpébb és gyöngébb, mint a társadalmi átlagszint. Dala – önmaga számára – kiáltozás csupán. A művésznek a művészet kín, mely által felszabadul egy újabb kínra. A művész tehát nem titán, csak afféle tarka madár, létezése kalitkájában." Franz Kafka

"Kikapta szatyrából Emily Brontë regényét, melyet pár napja kölcsönvett, az asztalra dobta, és rámutatott:
„Látod, ez igaz! Ez a csaj tudta, hogy a gyökértelen még akkor is rém, ha szeret. Pontosan úgy, mint a főhős, Heathcliff! De annak volt annyi esze, hogy mihelyt felnőtt, megint odébbállt, otthagyta azt a rohadt tanyát, és elment meggazdagodni. Na, szia!” "