Nick Hornby: Fociláz

Nick Hornby könyveit szeretem. Azt is ahogy meg azt is amit ír.  Most meg ugye a VB.  Gondoltam  micsoda páratlan alkalom ezt a könyvet elolvasni. Mondhatnám jók a kozmikus jelek. Meg az is megfordult a fejemben, hogy majd jól teleolvasom magam focis ismeretekkel és majd váratlan pillanatokban egy egy meccs alatt brillírozok a család hímnemű  focigurujai előtt. Na ja! Ezzel szemben a könyv a hetvenes-nyolcvanas  évek angol futballjáról, abból is az Arsenalról, de méginkább a szurkolóiról szólt. Pontosabban egy bizonyos szurkolójáról, aki megtestesíti A SZURKOLÓT. Persze ennek igazából örülök , mert pont nem érdekelt volna valami futball-enciklopédia, viszont az,  ahogy a könyvbéli kissráckorú  Nick, a zavaros családi és egyéb , ami aztán el sem hagyja többet.  Fokozatosan hozzánő , olykor lemarad máskor meg túlnövi , átszövi a kapcsolatait jobbá vagy kevésbé jobbá teszi azokat, egyenesen megszállottságig szerelmese lesz a labdarúgásnak, életérzéssé változik benne, az nagyon is kedvemre való volt. Nem ez lesz a kedvenc Hornby könyvem, (legyen bármilyen kultusztagadás is fociirodalmi körökben) de így sokadikra el tudom helyezni az egyszeri olvasós jó, hogy olvastamok  közé.