Isteni. (és gyerekes) Mondhatnám, de nem én mondom, hanem maga EP, mert
itt a szembenálló szavakkal , mit szavakkal, tettekkel maga az Isten kardozik
vessző száz és tényleg száz oldalon, persze azért kicsit nem százas ez sem mert
szinte meglepően rövid , fegyelmezett mondatokból áll és az elhajlás tényleg
csak a végén , de az is alig viszont nyomatékkal.
Először azt hittem olvasóetetés a flexibilitás mentes, de
mégis ruganyos mondatok egymásutánja, de hamar kiderült, hogy itt most lesz
történet meg minden. Mert a százoldalas trilógiaközép az nagyon hasonlít
emlékeim szerinti a kezdetben volt regénykedésidőben a jóöregkis Fancsikóék el-beszélgetéseihez.
Persze ez kicsit sem baj, sőt! mert úgy tűnik, ennek van
most az ideje és ha ennek, hát ennek. Én úgy utazok, ahogy EP vezet. Ha most
olyan úton mentünk, aminek volt eleje meg vége, még ha ezt tagadtatja is Pilinszkyvel,
Mert azért az ne higgye senki, hogy nem szólt
bele más ebbe a regénybe írói akaratból meg emlékezetből, de főleg Isten az,
aki bele-bele szól, még akkor is ha
néma vagy egyenesen már nincs is aki közvetítse.
Szóval ez a száz oldal
vessző változatok Mátés középrésze
ugyan tényleg majdnempontszázas és ebből kifolyólag hamarolvasi, máris beállok a megállóba, ahol a következőszázra fel
lehet ugrani, legyen az majd olyan amilyennek lennie kell. Vakon befizetek rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése