2014. június 10.

Mark Twain: A titokzatos idegen

Na én most olyat de olyat gondolok… Egyfelől ez egy másik Twain, mint aki a  Huckleberit  vagy más ahhoz hasonlókat írta, másfelől meg figyelj csak:

Margita, Sátán,  Szerencse-Macska, hmm...?!?


"Akinek ilyen macskája van, minden reggel négy ezüstgarast talál a zsebében.”

Na de kedves Bulgakov… szóval szerette ön is mark Twaint? De az is lehet, csak a fantáziám ugrott nagyot, bár akkor ez meg így hogy?

Csak egy idézetnyi  a tengerhasonlóságból:

„– Másik élet nincs.Valami finom áramlás suhant lelkembe az övéből, valami tétova, felhős, de üdvösséges ésreménnyel teljes érzés, amely azzal a sejtéssel töltött el, hogy azok a hihetetlen szavak igazaklehetnek – sőt kell, hogy igazak legyenek.– Sohsem gyanitottad ezt, Tivadar?– Nem. Hogyan is gyanithattam volna? De, ha ez igaz lehetne...– Ez bizony igaz.A hála valóságos özöne akart kitörni szivemből, de valami bizonytalanság elfojtotta, mielőttszóbaönthettem volna s csak igy szóltam:– De... de hiszen láttuk is már azt a jövő életet... láttuk teljes elevenségében... igy hát...– Az látomás volt... Nem volt valóságos léte.Lélekzeni is alig birtam, oly óriási reménykedés vivódott bennem.– Látomás?... Lá...Az élet maga is csak látomás, csak álom.Mintha villamos áram ért volna! Istenemre! Hány ezerszer pedzettem ezt a gondolatottöprengéseimben!Semmi sem valóság, minden csak álom. Isten, – az ember, – a világ, – a nap, a hold, a rengetegcsillag – csupa álom, mind csak álom, egyiknek sincs valóságos léte. Semmi sincs, csak a puszta tér –és te.– Én!– És te nem vagy te, – neked nincs tested, nincs véred, nincsenek csontjaid, te csak gondolat vagy.Nekem magamnak sincs valóságos létem. Én is csak álom vagyok – a te álmod, képzeletednek vagyokteremtménye. Amely pillanatban ráeszmélsz erre, már számüztél is engem látomásodból és énbeleoszlok a semmiségbe, amelyből teremtettél...– Már semmisülök, – sorvadok, – illanok. Kisvártatva egyedül leszel a határtalan térben, vándorolszmajd uttalan magányában jóbarát és bajtárs nélkül mindörökre, – mert gondolat maradsz, az egyetlengondolat, amely van és amely a természeted szerint elolthatatlan, elpusztithatatlan. Én pedig, a teszerény szolgád, magadra eszméltettelek és fölszabaditottalak. Álmodjál más álmokat, jobbakat!” 
Na amúgy meg tudod mit? Olvasd el, mert egyéként tényleg jó, és gondolj amit akarsz. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése