Szeretem az olyan könyveket, ahol könyvekről, írókról lehet vitázni az íróval.
Cserna-Szabó azért is jó alany erre, mert nagyjából egyezik a
szocializációs-, társadalmi-, és időbeli hátterünk. Nagyon jó mondatai vannak,
még akkor is, ha olvasatomban némelyek vitathatóak is egyben. (persze ez ízlés
és értelmezés dolga, de hát ez a szubjektívizmus lényege.) Szimpatikus az is,
hogy nem fél mások véleményét sem hangoztatni, és elismerni annak tartalmi
vállaltságát. (pl. EP-t idéz—(és jelzi is az eredetet, ami így kicsit ellenszérum is lehetne az intertextualitásban megtépázott felhasználtaknak;) )
Talán csak egyet
emelnék ki. Az mély egyetértést váltott ki belőlem, amit Tömörkényről írt. Ő a
jól látható választóvonal jókaimikszáth és tarbodor írásmódja
között. Csak ahogy az lenni szokott, a jelzőcölöpöket senki nem teszi a
vitrinbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése