(Erlendur felügyelő 3.)
Erlendur felügyelő karaktere az izlandi időjáráshoz hasonlatos borújával együtt is egy szimpatikus figura. Nem mondanám, hogy vegytisztán pozitív, nem egy szuperhős, nem amolyan példakép, inkább olyan gyarlóan emberi. Az ő nyomozása nem pisztolyozós tigrisbukfenccekkel vagy látványos logikai bravúrokkal teli, hanem életszagú, még ha ezzel együtt is jár a lassú tempó és a magánemberi vonal párhuzamos görgetése is. Méltó a skandináv krimi jelzőhöz.
Egy erőszktevő gazembert megölnek és ezért egy időben visszamutató történetszálat kell felfejtenie a nyomozás érdekben, amiközben fény derül a rendőrségen belüli és orvosi hibákra, felelőtlenségekre, sőt előítéleten alapuló kegyetlenségre. Nem az a klasszikus krimi, amiben a rosszak jó időben bűnhődnek, éppen ellenkezőleg. Aki valójában bűnhődik, az szinte mind ártatlan.
Tetszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése