Szabó Magda: A Danaida

Mivé válik az ember, ha gyerekként olyan családi környezet veszi körül, ami nem lehetőséget mutat, hanem irányvonalat szab. Mit ér , ha minden helyzetben a környezethez és annak az igényéhez próbál igazodni, elvárásaihoz alkalmazkodni valaki. Hová vezet, ha figyelmen kívül hagyja a körülötte alakuló világ, társadalom fordulatait, ezektől befolyásmentes marad, de nem öntudatosan, hanem a mikrokörnyezetének való megfelelésből és saját sziszifuszmódra löszből építegetett homokvárának lapogatására. Ezekre összpontosított figyelemből eredő beszűkültsége miatt kizárja magát a változási lehetőségekből és így elfolyik mellette minden, ami őt magát alakíthatná. 
Lehet e boldognak lenni tudatosan, kiszolgálva mások komfortérzetét. Lehet e így élni. 
Lehet, de csak addig, amíg valakinek ez a helyzet már nem válik terhessé. És akkor minden kezdődhet elölről, amíg van hozzá elég erő, akarat , élet. De a folyamatos köztestérben való lebegés miatt, gyökértelenül mindez képtelenség. Ebben e történetben Katalin az, aki igazolni hivatott mások önös létét. Kedves Katalinok. Ne! 
Szabó Magda itt sem a semmiből építette fel a hőseit. Csupa Elekekből, Anyucikból, levéltárosokból és Somos Arankákból áll a világ.