Történeteket mesél
saját emlékezetforrásaiból merítve az átkos legátkosabbikából meg az azt
megelőző szebb időkből, de akad anekdota a közelmúltból is, ahol emberek élete múlik emberteleneken,
művészeket taszítanak a kor
aktuális mű vészébe. Emlékezik a maga
emlékei mentén arról, ahogy feledhetetlen dolgokat a feledés jótékony vagy
gyáva homályába, esetleg adott idők alternatív emlékezete mögé bújva viselnek azok, akik nem jól viselik, ha van, aki nem felejt.
Olvasmányos múltidézés magánhasználatra…
… mondanám , ha nem tudnám, hogy a könyv írója inkább maga
az, aki a feledés vagy inkább szelektíven és főleg megszépítve, mi több megbátorodott
módon meséli időről időre az emlékeit, ami egyéb források dokumentumaival
összevetve , alig nevezhetőek a valósághoz közelinek az önmaga és a történések, események viszonyában.. Na de Ungvári úr! Ne
csinálja már ezt az olvasókkal. Meg önmagával
sem. Méltatlan. Még vannak élő tanúi, de még annál is
inkább vannak dokumentumai a letűnt koroknak.És ha ez nem lenne elég, a saját nyilatkozatai is néha gellert kapnak egymástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése