A regény egy kalandos múltú ifjú hajótörött Roberto és a hajónhagyott Caspar atya, a felfalatástól megmenekülve társait imigyen túlélő szerzetes közös napjainak a krónikája egy veszteglésre kárhoztatott hajón, ami a
túlélésük de a börtönük is egyben, hisz úszásképesség híján lehetetlennek
látszik eljutni a látótávon belüli szigetre, ami a reményt jelentheti mind
nekik, mind az általuk favorizált
tudománynak, amit egy hiányzó kísérleti elem megszerzésével láttak
biztosítva tovább bizonylatolni. Merész utazásra
vállalkozik az elkötelezett atya az ügyük érdekében. De vajon tényleg a sziget
lenne a remény?
A hajón töltött idő alatt megismerheti az olvasó a korabeli
világ ismereteit a földrajz, vízrajz, természet, csillagászat, filozófia és egyéb tudományok na meg persze a teológia terén. Világnézetek,
világrendek ütközése a hiedelmek és a tudomány viszonylatában. Paradox egy történet,
hisz a megidézett regényidőben a tanok, eszközök és filozofikus levezetések igen haladónak
számítottak, de a mai ismeretek fényében már alaposan meghaladott, olykor már
misztikumba hajló hiedelemnek, mint tudásnak számít majd mind. Viszont éppen
ezért mókás is egyben.
Minden esetre jó nagy adagot tálalt fel Eco a világnyi
ismeretkondérból, amit az egyszeri olvasó inkább csak kiskanállal tud fogyasztgatni szerényen a maga tudása szerint, bár ami meg
kívül esik a saját tányérkáján , azt meg kíváncsian merítgeti és falja. Hihetetlen mennyi minden belefért ebbe a
regénybe és milyen jó kor és személyi kontextusba ágyazta bele a mester. Úgy
ontja a tudást lapról lapra, hogy közben még jól is szórakozik, nagyokat mulat
a mindenre kíváncsi olvasó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése