Gabriel García Márquez

Gabriel García Márquez: Száz év magány

Ezt jó többször olvasni. Minden olvasáskor mást szépséget, mélységet vesz észre az ember, meg elsőre könnyű elveszni az Auréliók és Aurelianok sűrűjében. 
Nem megyek bele Marquez, kitűnően bemutatott, a tágabb hazájának társadalomismeretén alapuló lírikus leírásaiba. 
Ezt nem magyarázni, olvasni kell.Az egyik vezérmotívum a történetben a társtalanság, az egyhangúság, ezek ellen való lázadás. Meg persze a szerelem, ami talán megoldást(vigaszt) adhat. 
Ami állandó és összekötő a száz évnyi családi történetben, az Ursula, a család ősanyja. 
Olvassátok el. Lehetetlen pár mondatban összefoglalni.

Gabriel García Márquez: Tizenkét vándor novella

Ez a könyve remek példája annak, hogy az idő, jótékonyan hat nála a történethűségre. (állítólag sokáig ült a kéziraton ) Nem porossá teszi, hanem szépen összekeveri a valódit a képzelettel és ettől valami új élettel telik meg.

Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról

Nekem ez nem egy gyönyörű szerelmi történet, inkább valami, nagyonfinom irodalmi humort látok benne. 12 éves, rabszolganevelt, kutyaharapott kislányba, ördögűzés okán beleszeret egy pap. és a nevetségesre karakterizált püspök. Ez szkeptikussá tesz, lávsztoriilag;)

Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Újra kellett olvasnom a film miatt. A könyvnek nyomába sem ér a film. Aki még nem olvasta, az pótolja. Igaz utálni fogja a filmet onnantól. (azért is olvastam újra, hogy a könyv élménye maradjon meg bennem róla )... mert
ez a könyv egy életen át tartó szerelem, ami tele van érzékiséggel, erotikával, illatokkal, ízekkel, varázslatokkal és soha de soha nem ér véget és soha de soha nem múlik el és igen odaér, ahová tart egy életen át. Ezt a múltában is múlatlan időt nem lehet maszkokkal kifejezni.
Aztán ez a könyv egy életen át tartó fixáció, félelmetes rávetülő árny, beteges kitartás, pótcselekvő abnormalitás, magyarázatlan elutasítás, akaratlagos véletlenség... és mégis a viszolygás ellenére a végjáték elsimít mindent.

Egyszerre édes és keserű. Sötét és ragyogó. Szeretem és nem szeretem könyv.
Na pont ezért szeretem.

Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Méltóság a méltatlanságban. Imádni való . A hivatásos kritikusokkal ellentétben én az egyik legjobb regényének tartom. 
És a vége!!!!!! 
Akkora csattanás, hogy még most is csöng a fülem(ben).

Gabriel García Márquez: Egy hajótörött története

Igaz van jobb Marquez könyv is, de mégiscsak egy mai médiasztori ősalapja lehetne. Nekem a vízen hánykolódó leírórész tetszett,. Mégiscsak írói bravúr egy 90%-ában egyszereplős - egy helyszínes történetben végig fenntartani a figyelmet. 


(Na jó, ehhez Hemingway is jól értett:)

Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája

A könyvtartalom korrekten és teljesen kimerítően fedi a címet. Szó szerint! Santiago Nasart ki fogják nyírni. Pedig igazából nem is akaródzik megtenni, de sajnos muszáj. Ez van.

Gabriel García Márquez: Egy emberrablás története

Oknyomozó könyv, a jó regény minden eszközével.Nem javaslom első Márquez olvasmánynak, mert ez nem az a (ahogy mondják róla az un.irodalom skatulyázók) mágikus realista írás. Ez maga a natúr realizmus. Elég, ha annyit mondok: Kolumbia sötétebbik arca.

Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete

Érdekes, hogy nem nevezi meg a főhőst.Pedig alaposan leírja. Sz*r lehet úgy leélni egy életet, hogy félve menekült az érzelmei elől, és az élete alkonyán döbben rá arra, hogy meglehet, elcseszte. Persze, aztán irreális érzelembe kapaszkodva próbálja bepótolni amit elhalasztott. Hát neki legyen mondva… Meg a fiatal csajnak. Na jó, a csajnak anyagi kérdés.

Gabriel García Márquez: Söpredék

Rég jártam utoljára Macondóban. Régen hallgattam a macondóiak elbeszéléseit. Ennek a regénynek a Macondója lesz a későbbi nagyregény színtere. A lakói állandóak, a miliő poros. De a por alatt van élet, még ha alig is mozdul a felszín, mindig van aki kavar rajta egyet. A légvétel nehéz, de mély , a pulzus alig tapintható, de egyenletes. Amíg csak meg nem szállja a kisvárost a söpredéknek nevezett banántársaság és le nem rabolja, zülleszti. Itt indul el valami azzal, hogy valami véget ér. Megmozdul a történésfolyam , elmozdul az állandó idő. Hol előre, hol vissza mozog, Attól függően éppen kinél van a szó és a szava éppen melyik időt idézi. Ám a fókuszként magnetizáló pillanat, a doktor halála az a jelenben van, és e köré szűkül a szemszög és a leendő múlt.

Mert hogy mi i s történik. Meghal a doktor, aki egy ellentmondásos figura. Aztán szépen körbeéri a keletkezett űrt az a történet, amit lassacskán, mélyről és több forrásból tár elénk olvasók elé Marquez a maga pornehéz városi levegőjű stílusában.

A nagyapa korú ezredes, aki a múlt szemszögéből mesél (itt érdekes mód visszautalás van egy ez utáni könyvében megírt regényfigurához)a kiábrándult lánya, aki a jelen történeti szemszöget a lepusztított, lezüllesztett városi légkört idézi meg és a gyerek aki a jövőt képviselve meséli ugyan azt a történetet.

Első novella ide vagy oda, a stílus már összetéveszthetetlenül kiforrott.