Súlyos prózák ezek. Súlyuk van a szavaknak a mondatoknak és a próza egészének.
Igaz Farkas Péter általam olvasott írásai idáig mindig magas szintűek voltak, így a könyvfedélen a neve olvasatlanul is nívót ígért.
A prózát szinte költőivé emeli a jól formált szövege. Valahogy úgy működnek a szavai, mondatai, hogy kameraminőségű az olvasása. Méghozzá Tarr Béla kamerájába valók.
Halott tájban halott kontúrtalan szereplő tart a vákuumszerű és sivár élettelenségbe.
Olyan három emberi érzetet sikerül novellányira sűríteni, ami egyenként, nagyregénnyivé duzzasztva is nehéz megfogalmazni, de ilyen zanzásított terjedelembe kevesen tudnak így érezhetővé tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése