2014. április 1.

Mark Helprin: Téli mese

Több szálon futó meseszövevény a képzelettel felhabosított piszkos New Yorkban, ahol nem meglepő, ha egy fehér ló pegazusként viselkedik, ha egy zsivány hősszerelmessé szelídül, ha a mesés örökségnél fontosabb egy tálka, a felhők elnyelnek, majd visszaadnak embereket, ha a titokzatból előbukkannak tökéletes hölgyek és csupa csupa meseszerű  meglepetés, fordulat les az olvasóra, irodalomszép stílusban, réteges fabulabetétenként  tálalva, ha elég kitartó és nem adja fel idejekorán  a történetbe való elmerülést.  Mert garantált, ha egyszer átitatja a könyv hullámzó lüktetése, onnantól nincs kiszállás, csak néha levegővételre bukkan fel az ember, de máris vágyik vissza a ringató sodrásba, ahol a mese és a valóság, a szerelem és az álnokság, a jó és a rossz tartja mozgásban a sokrétű cselekményt és az együtt rezdülő olvasói lelket.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése