Nem egy drámaharangot kongató regény(ek), mert a hőseinek a valóságfaktora toronymagas (naná, hisz micsoda valódi hármas!) mégis szeretni valóan kedves, bohókás, barátságukat szemszövegkiemelővel láthatóvá olvasott regényhőssé válnak, mert Hrabalnak olyan remek a stílusa , hogy mindenféle irodalmias mórikálás nélkül is hatásos. Ez kurva fix! Legyen az egy különchétköznapifigura a préselés közben betűkkel összekent majd egy sörrel leöblített önkéntes filozófiamentnök, vagy a múltba tekintő alapos és önmaguk egykoriságát megidéző beszélgetéseket folytató jeles triumvirátus a körülöttük felbukkanó felettébb szórakoztató alakokkal.
Ha minősíteni kellene ezt a regényt, szuperlatívuszban tudnám csak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése