Wolf Haas: Mint az állatok (5)

Azért azt meg kell hagyni, hogy még a Wolftól is olvasóembert próbáló, hogy egy óvodások közt is szakállasnak számító vicc kezdőmondata és záró poénja (félrehúzottszájúszmájli) közé odacsapong egy fejfájósan előnyugdíjazásilag kényes témájú Brenner történetet , vádliban szűk kutyaállkapoccsal. És hogy az nem ám csak úgy hogy egy kutyakilleres vagy mi, hanem még embert is ölnek mellékesen, persze nem úgy mellékesen, hogy jajnézdmá ezt meg megölték, hanem annak ellenére, hogy tökre véletlenül alakult így a körülmények esetlegességének az efelé rendeződése miatt, nagyon is direkt lett megölve. De azért mégiscsak volt benne valami jó is, mármint, hogy volt a fentiek szerint ölt hulla, mert ha egy vakmászást nem segít semmi ember alkotta szerkezet, írd és mondd, akkor jó ha van egy merev emberhulla lábnál. És ha azt gondolod, ez elég morbid, akkor te nem tudod mi az, hogy morbid, de ne aggódj, mert ha végigolvasod, akkor azt is meg fogod tudni, mi sem természetesebb ennél.