Szétkomolytalanított irodalmi paródia. Azon belül is egy kivonatolt* szubsztantikusan* esszenciális* sűrítményzanza* a világirodalom magasztos megamélységű magasságairól. Néha bevillant egy-két felmagasztalt, de olvasatomban önmagában is paródiának tűnő olvasmány, ami persze csak az én szatírisztikusromantikus olvasói bele nem érző magatartásomnak róható fel. Meg az írói szándéknak? Ki tudja azt már (aki eredetiben is olvassa esetleg) Mert az nyilvánvaló, hogy Karinthy zseniálisan hozzáadott értékének keze nyoma kilóg a sorok közül . (Kéne már egy feltámadás vagy legalább reinkarnáció. Hiányzik Karinthy a mai irodalmi életből)
*hirtelen több présszó nem jut az eszembe;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése