Nádas Péter: Az égi és a földi szerelemről

Ezt a könyvet kaptam le a polcról azon a reggelen, amikor a nap befejező akkordjának a Nádas Péter születésnapi beszélgetésével egybekötött fotókiállításának a megnézését terveztem. Teljesen spontán választás volt, mert gondoltam mindegy is melyik könyve az, de ha már ott vagyok, hazahozom a kézjegyét is. Jó kis este volt , (ha leszámítom azt az apró kellemetlenséget, hogy hazafele megajándékozott a tetűkedves közterületes brigád egy kerékbilinccsel potom 4 percért. jelzem a két órányi befizetett díjból ez a 4 perc volt fizetetlen, 20.00. helyett 19.56 –ig szólt a parkolójegyem) viszont annyiban meg javamra lett az a negyed órás várakozás, hogy belelapoztam a könyvbe és rájöttem, hogy ezt még nem is olvastam. Úgyhogy bepótoltam. Elég érdekes, mert az elején úgy tűnt, nem is jó címet adott a könyvnek, de aztán szépen kibújt a szöveg a lapokból. Egy előadásának a könyves verziója tárult elő kicsit felturbózva. Nem csoda, ha megtévesztett az elején hisz kezdésnek elmorfondírozgatott(és én vele) az íráshoz és a hibázáshoz való viszonyáról, az örökölt öntudatról, a kulturális közmegegyezésen alapuló individuális vívódásról, a közös tudásból eredő deklaráció és az önkifejezési vágyból eredő mentalitás ütközéséről, mérlegre tette az önjogok beillesztését a közösség jogaiba… aztán jött a cím sugallta elmélkedés is, ahol részletes elemzésre került a bölcs Szókratész és a szép Alkibiádész egymástól eltérő síkon való szerelme. A testi és a lelki szerelem tud-e találkozni mindkettőjük vágyának megfelelve. Gondolkoztunk a szépségről, a szerelemről, az ösztönről, a tudatosságról, a szitkok mágikus és mentális képtelenségeiről egészen az obszcenitás határán is túl … Bele lehet feledkezni. Érdekes írás.