Jókai Anna: Tartozik és követel

Figyelem!  Csúnyán beszélek.

Nagyon jó cím. Két életút, sors, hozott vagy a megélttől kiváltott attitűd, két szemlélet, kétféle súlypont. Két oldala a mérlegnek.

A javíthatatlan álmodozó és a kőrealista.  A szerelem ahogy átfordul az elnézésből a megbocsájtásból a kérlelhetetlenségbe a csakazértisbe, a kimúlásba.

Mondhatnám , hogy Ildikó baszta el a rideg számítgatásaival, igen is mondom, mert ez annyira de annyira sok, hogy lapátnyéllel ütném agyon de mondhatnám azt is, hogy Miklós a fasz, mert abszolút szarik a jövőre, igenis mondom, mert mi a francért nem állt soha a sarkára, meg azért az a kis előnászéjszaka és az ahhoz való hozzáállása.. és úgy egyáltalán a jövőkép nélküliség.  de nem mondom egyiket sem, mert bár mindkettőnek lenne alapja, ezt együtt kúrták el. na jó az Ildikó az dominánsabban fasz és újra meg kell jegyeznem, elviselhetetlenül filléreskedő, romboló jellem  Igaz sosem voltak a mérleg egyazon oldalán, de az nem is lett volna baj, ha néha egy egy dekányit engedtek volna a másik felére is abból a súlyból,  amit maguk nyomtak a végkifejlet irányába. Már megint az Ildikót kell lehülyéznem. igen, mert lehetett volna ezt emberibben, szeretve gondoskodóbban is  Szomorú könyv, de kortól, helytől és helyzettől függetlenül romboló, ha ennyire kevés a párhuzamos törekvés, az egymásra való odafigyelés, megértés, ha a közös életet önzőmódon a saját szempontok szerint tervezgetik. Ugye mondanom sem kell, kinek a jó nénikéjét inkább. Nyilván az első reakció a domináns és hát nehéz is eltekinteni ettől, hogy egyik oldalra billen a haragmérlege, így lldikót kikiáltsam pusztítónak.  persze az Ildikó egyoldalúan rosszan való beállítása azért fals, mert van, ami árnyalja a képet róla, például a gyerekkori élményi, az anyja, a szakmája, a húga stb..de hát ilyen a zsigeri ítélkezés.

Szép kapcsolati ívet rajzolt Jókai  Anna a szereplők egymáshoz való viszonyának  a kihűlésével és a fokozatosan többször őket megdermesztő hideg szobákkal. Ugyanakkor valami fura módon otthagy egy cseppnyi parazsat, ami azt hagyja sejtetni, hogy lehet ebből még melegség is. És ez a körforgás adja meg azt a reményt ami szinte minden embert arra ösztönöz, hogy higgyen abba, hogy lesz jobb.

Lehetne több aspektusból is boncolgatni a sztorit*, hiszen ott van Ildikó borzalmas anyja, a kedves szállásadó néni és az az édes Öreg Miklós, akik egy egy új szemszöget adnak a történetnek de ezt most kihagyom, mert legyen  ennyi titok a könyvben, ami esetlegesen kíváncsivá teszi azt, akit érdekel egy nem vidám, de annál inkább elgondolkodásra ösztönző, olvasnivaló történet.

*fogjuk is itt:

RAM, Budapest Pannónia u. 88-90
	2014. március 31.