Ha a képzelet fűszerezi a valóságot, az határokat feszeget,
de Baudolino esetében ez csak a javára válik a valóságnak. Ha egyszer meg
akarnám keresni János pap országát , kizárólag Baudolinoval indulnék útra, na
meg néhány eredeti Keresztelő Szent
János koponyával. Vagy bármivel, amivel
Krisztus teste érintkezett vagy egyenesen a testrésze, még ha az zsidósága okán
fölösleges testrész is volt. Egy a lényeg, sok eredeti példányunk legyen minden
egyedi darabból. Mindig lesz világi konvertibilis forgalmi értéke ezeknek a
tömeggyártású ereklyéknek. Ha nem is
találnám meg, azt a bizonyos paradicsomi helyet, akkor is garantált a kalandos utazás és az
ereklyebőséges , a valóságot lazán kezelt történetcunami, ahol útitársak a világcsavargásban jártas
világcsalói és nem mellesleg potenciális vagy valós királygyilkosok. Persze
Ismerve Eco mester csavaros történetmesélését semmi nem az aminek elsőre, (meg
másodikra)látszik.
Ha Eco mester ragaszkodott a Baudolino tódította történethűséghez (most miért? Pont ez ne
lehetne?)akkor el kell ismerni, az ókor szegényebb lenne nélküle. A hiedelmek,
ereklyeimádok, szenté kiálltott „kinyilatkoztatók”. Na de ez nem így van most
is? Akkor a keresztszögbe hittek, ma a lepottyant csészealj kipufogókban, akkor
jósok, látók mondták meg a tutit, ma szerencsesütikből jön a mandala, akkor remeték
vonultak el a világból gondolkodni, vezekelni, ma a világból zárják ki , és
vezekelnie kell, aki gondolkodni mer.
Nincs új a nap alatt, csak az időkerék forog.
Igaz sok elem ismerős volt egyéb esszé kötetéből, de így
történetbe ágyazva egészen más szórakozást adott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése