Lev Tolsztoj: Kreutzer-szonáta

Egy öregúr visszavonatozása a múltjába, kényszeresen kegyetlen életébe és abból eredő bűneibe, ami végig kísérti a jelenét, jövőjét. Érdekes vonatkupé beszélgetésnek indul, majd amolyan gyónásféle monológ lesz belőle. A nő, férfi szerepek, szerelem, mint puszta tárgyiasulás, házasság, mint elkerülhetetlen társadalmi kín és féltékenység, mint a legsötétebb félelem egyike. Mindezek mélyfeketére mixelt tinktúrája egyenesen vezet a gyilokhoz, mint önfelszabadításnak vizionált életfogytiglani büntetés. 
Miért érzem azt, hogy a legtöbb orosz író a bűn és bűnhődés témakörét járja körbe a legjobb műveiben. Ez például letehetetlen darab.