Vavyan Fable: Apád, anyád ide lőjön!

Valamikor faltam VF könyveit. Aztán egy idő után csak megvettem őket, hogy majd… Néha elolvasok belőlük

egyet egyet és ezek a polcról leemeltek hol tetszenek, hol nem.  Ez biztos nem csak a könyvek minőségétől függ, hanem az aktuális befogadó kedvemtől is. Most ez a darab abba a szakaszban jött, amikor éppen helyenként már szinte unalmasnak, túlírtnak, elpufogtatott petárdákkal telinek éreztem. Persze vannak jó részei, jó mondatai, de ez most nekem sok volt. illetve kevés.

A sztori a szokásos. Vannak a tökéletesék, akik ezer hibájukkal együtt is kimagaslóan remekek és veszélybe kerülnek a rosszgonoszok által, de nem csak úgy simán, hanem a családalapulásukkal együtt járó, frissen sztorírozott  gyerekeikkel erőzik le őket. Amit persze háromszor vernek vissza, mint lúdasmatyi, de ez  már ugye  nem újdonság egy tapasztalt VF olvasónak. Szóval a sztori mindegy is, ha jó a szöveg meg a rizsa. Most nekem sótlan volt. Persze úgyis fogok még olvasni tőle, mert amúgy meg szeretem.