Térei János: Termann hagyatéka

 john malkovichTermann menet. Belebújás , belőle kikukucskálás az én szememmel, egy másik élet, de ismerős helyek és momentumok. Jó volt benne utazni, de jó végre kiszállni belőle, mert kissé szédülök a pszichedelikus élménytől. Ritka alkalom, amikor Térey prózát ír. Érdekes, főleg a versei tükrében. A visszafejtő olvasásba benne van az a olvasói csatolás, ami belelátja a költővé válás útkeresését, útja a 90-es évek életkezdő lépegetéseitől, az időben és helyszíneken áthaladva. nehezen is tudom novellaként olvasni az egész szöveget., pedig inkább az, de szoros a lánc és sok az átnyúló kapocs.

A narráció(mesélő személye, mesélés ideje) és a stílus, nyelvhasználat meg az ironikus hang, többször is egy Esti mesei irodalmi bolyongó hőst idéző parafrázisra emlékeztetett, még ha éppenséggel csak amolyan távoli kitagadott unokaöcsi is a rokonság..