Kőrösi Zoltán: A hűséges férfi

Szeretem a novellákat. Jó novellát jó író tud írni. Mindig tisztelem azokat, akik egy egész könyvet meg tudnak velük tölteni. Nem egyszerű ám, mert a saját konkurenciáját kell novelláról novellára kitermelnie az írónak, hogy a könyv ne fulladjon érdektelenségbe. Ezekben a novellákban van egy pillanat a mindenek ellenére, ahol megvillan az emberbe (férfiba) kódolt boldogságoltvány,vagy csak a más, mint ami mindig van. De az a más, az jó és maradandó pillanat, még ha csak röpke is. 
Nem mindegyik novella hatott rám egyenletesen nagy erővel, de a legtöbbje igen, és ami igen, az nagyon. Persze mindig kell mihezképest jobbnak lennie és az nem baj, ha a mihezképestet is ugyan az a szándék vezérli. A jó írói szándék. Az meg van.

"Tavasz volt még, amikor ugyan így ült a konyhaablaknál, lassan hátrafordult, bámulta a tétován csöpögő csapot,majd halkan, rám sem nézve ennyit mondott: tudod attól változott meg az életem, hogy én most már emlékezni is szeretek."