Valamiért
kimaradt nálam eddig Jókai Anna. Pedig nem volt miért tartanom tőle. Kiválóan ír. Pontosabban egyéb tapasztalat híján: legalábbis itt. Ha ez az első könyve, akkor kíváncsivá tett a többire is.
Valahogy
erről a regényről Polcz Alaine és Mészöly Miklós jutott eszembe.
Az önmagát
viaskodó lélekgyengeségében fenntartani nem tudó, gondoskodást igénylő és a
realitásában szentimentálisan belenyugvó, gondoskodni tudó egymásba akaszkodó
harcos szeretet ragaszkodása.
Önemésztő érzékenység, ami féltékeny minden
fénycsíkért, ami mást ér, kifelé önző érzéketlenséget mutat, miközben befelé
parázslik a szorongató félelem, de ezt csak az látja, érzi , viseli, aki képes
hordani ezt a féle ragaszkodást. Mindenki cipel valamit. Van, aki olyan erős,
hogy néha a másokét is magára veszi. Van, aki ettől megkönnyebbül, van , akit a
könnyítés tovább terhel.
Ki érti ezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése