A történet gerincét talán egy nyitott ollóként egymásba tartó életutakként, majd a keresztezés utáni újbóli távolodásként lehetne szemléltetni.
Az egyre elhatalmasodó kétely az, ami nekem kitűnt, a többi szokásos Kundera féle filozófálás, leülepedő motívumából. Akik elhagyták a hazájukat, valahogy kívül rekednek mind az új környezetükből , mint a régi életükből. A környező idő úgy haladt el mellettük, hogy a változásokba nem illenek bele.
Csak a hasonló helyzetben lévők értik meg egymást, és lehetnek azok egymással, akik sosem lehetnek már egyébként. Persze így is csak egy pillanatra érhetnek össze a valódi síkban, mert az olló másik vége újra távolodik egymástól.
Az egyre elhatalmasodó kétely az, ami nekem kitűnt, a többi szokásos Kundera féle filozófálás, leülepedő motívumából. Akik elhagyták a hazájukat, valahogy kívül rekednek mind az új környezetükből , mint a régi életükből. A környező idő úgy haladt el mellettük, hogy a változásokba nem illenek bele.
Csak a hasonló helyzetben lévők értik meg egymást, és lehetnek azok egymással, akik sosem lehetnek már egyébként. Persze így is csak egy pillanatra érhetnek össze a valódi síkban, mert az olló másik vége újra távolodik egymástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése