Bartis Attila – Kemény István: Amiről lehet

Teleragasztgattam jelzésekkel a könyvet, hogy na ezt idézni kell. Ez olyan. Aztán most, hogy vége, azt gondolom, hogy el kell engedni azokat a kicsippentett részeket, mert azzal úgysem tudom visszaadni ennek a(z) (ön)riport? (ön)életrajz? (ki)beszélgetés? (el)mesélés? …még be sem tudom határolni, hogy mi is ez a könyv. 

Aztán arra gondoltam, hogy úgy ajánlom nektek ezt a könyvet, hogy minden jelző nélkül kimondom azt a hamisan giccses mondatot: Ez annyira semmi extra, hogy ez már maga a színezüst igazi valami. (na, mégis jelzős lett;) 
Vannak a kezdő és befejező mondatok és köztük az ami. 
Mert mi is van a két pálinkás mondatok között? Ott van Ady, Capa, szabadság, szerelem, undergrund, forradalom, álom, valóság, barátság meg egy csomó olyan dolog kettőjültől és kettőjükről, amit jó olvasni. Nem is értem, hogy fért bele kétszázpár oldalba.

És akkor a két pálinkás mondatok : 
„Van pálinkád? 
Nincs. 
Így nem lesz könnyű…. 
[…itt a mindenmás… a könyv] 
Ugye van még pálinkád. 
Hogyne lenne. Gönci barack. Laci adta. Hogy be tudjuk fejezni szépen.”