2013. december 21.

Umberto Eco: A prágai temető

A sokadik közös utazás után ugyan nem nagy felfedezés, de újra meg kellett tapasztalnom azt a már-már igazzá lett túlzó megállapításomat, hogy az emberi elménél már csak Ecoé csavarosabb. (hülyeség? és? lehet, hogy ufo. ;)

A főhőse(hős?) egy személyben (egy személyben?) testesíti meg az összes kor összes ember ember irányába keltett és fordított ostobaságból, rossz szándékból, aljas önérdekből fakadó gyűlöletét, beleértve az öngyűlöletet is. A szomorú örökaktualitása az a könyvnek, hogy a nagy része a valóságból építkezik. Akár dokumentalista irodalom is lehetne, de ennél sokkal nagystílűbb Eco. Olyan kalandregénybe illő összeesküvéseket tud szőni a talált és alkotott elemekből, hogy simán összemosódik a valóságelem a fikcióval. Ha nem tudnám (néhol, azt is többnyire tőle, máshonnan), hogy mi a valóhatár, simán benyalnám így, ahogy leírta. Hiszen mennyi hasonló, sőt kevesebb, a valósághoz hű alappal rendelkező regényből lett filmes siker és indult hódító útra az azokban megpendített korokon át hömpölyödő, dagadó „világméretű titok”. Ki tudja? Egyszer évek múltán valaki eredeti forrásdokumentumként fogja továbbszőni Eco hozzáadott fantáziáját. Pont, mint ahogy ebben a könyvben nagyon alaposan bemutatja a legendák számító, irányító kezektől farigcsált valósággá válásának az útját. Te jó ég, micsoda hatalom az írott szöveg. Képes népeket, birodalmakat, embereket, sorsokat, életeket manipulálni, elvágni. 
A könyv erőssége, egyfelől az Ecora jellemző csavaros vonalvezetés, a hogy a terekben, időkben és tudatokban mozgatja az olvasót. És teszi mindezt alaposan, nem szűkölködve a már publikált írásainak az újrafelhasználásával és a bőséges karakterszámmal a részletes és mélyreható környezeti és jellembeli bemutatásért. (ezt kicsit túlzásba is vitte, de lehet, aki nem követi az egyéb típusú írásait, annak nem tűnik túlzónak ennyi újra (és újra) hozzáadott publikáció) Másrészt hogy nem oktat, nem mondja meg mi a jó, mi a rossz. Megírja egy történetté a jelenséget és teljes mértékben az olvasó józanságára bízza azt, hogy a megfelelő érzelmeket, indulatokat, együttérzéseket, ítéleteket, szóval az ilyen jellegű jelenségek és az azokhoz köthető mindenféle, – úgy a kivitelezésben hozzárendelhető személyek, csoportok, de még a legperiférikusabb támogatókat is beleértve-, feltörő érzelmi palettáját hozzá kapcsolja

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése