Lájtosan szórakoztató kis ruccanások, szomszédolások, érintve a helyi családi ügyeket, belekukkantva a rotyogó kuktába, de a vendégstátusszal nem visszaélve, a házigazdaolyanamilyen portáját nem feldúlva. Mi meg a karosszékben ülve belelesünk egy magát antituristának mondó, de nyitott szemmel és ízlelő receptorokkal utazgató ember élményekkel telejegyzetelt naplójába .
"Ez a tájon föllelhető számtalan főtér között nemcsak a legnagyobb, hanem a legszebb is talán. A tér akkor erre a dallamos névre hallgatott: SNP. Leánykori neve egyébiránt Béla volt. Negyedik."
"Ami egységes mindenütt, mondhatni, ahol az európai egység megvalósulni látszik mára maradéktalanul: az a klozet."
"Az angolok nem főznek. Megkóstolván konyhájuk specialitását, azt kell mondanom: jól teszik."
"Aznap délután egy remek, igazi londoni pubban megkóstolhattam egy hamisítatlan angol marhasültet is. Aki még rosszat nem evett, az haladéktalanul pakoljon, és rohanjon Londonba megkóstolni."
"Köztudomású, hogy Párkány annak idején, a nagy szlovák átkeresztségben a Stúrovó nevet kapta, nyilvánvalóan abból a bölcs megfontolásból, hogy ez az egyetlen település széles Szlovákiában, ahol a nagy nemzeti vezér, Stúr Lajos se nem született, se nem halt, se a lábát be nem tette oda hosszú élete során soha"
"A gyerekek miatt nem árt átismételni talán: A ma kilencvenéves Kohn bácsi – ha nem ölték volna meg, persze – éppen ötödször cserélt volna hazát, de legalábbis államot anélkül, hogy lábát Munkácsról kitette volna. A 12 800 km2 területű, ma egy és egynegyedmillió lakosú Kárpátalja 1919-ig az Osztrák-Magyar Monarchia, 1919 és 1939 között a Csehszlovák Köztársaság, 1940 és 1944 között a Magyar Királyság, 1945 és 1991 között a Szovjetunió, azóta pedig Ukrajna része."
"A szlovák konyha olyan, mint maga az ország. Van is, meg persze nincs is. De hát a legtöbb konyha így van ezzel, példának okáért, hogy messzire ne menjünk, a magyar is. Azok a kosztok, melyeket az általános közvélekedés magyarosnak tart, a gulyás, a paprikás, a halászlé, a lecsó, az mind szerb, török gyökerű. A szlovák konyha is több lábon áll. Cseh átvétel a pacalleves (drst'ková poliévka) és a knédli, alighanem lengyel reminiszcencia a szinte minden szlovákiai város főterén általában hentesbolttal szimbiózisban működő halfalatazó, magyar gyökerű persze a pörkölt és a gulyás. De a környülélő népek mellett mindenekelőtt a paraszti élet, az ősi hegyi világ és persze a szegénység az, ami gazdagította a szlovák gasztronómiát. Igen: gazdagított a szegénység is. Mert az egyik legcsodálatosabb dolog az, hogy milyen kevés alapanyagból milyen gazdag és sokféle étel bír készülni.A szlovák konyha alappillérei: a liszt, a gomba, a káposzta, a tejtermékek és persze a burgonya mindenekelőtt. A krumpli, a zemiak a szlovák konyha megingathatatlan fundamentuma. Csak a krumplilevesnek többtucatnyi válfaja ismeretes e tájon, kezdve az aludttejjel, a tészta vagy sztrapacska főzőlevével, savóval készülttől az uborkás, az aszalt szilvás, a birsalmás, a kolbászos, a füstölt szalonnás, a paradicsomos, a friss, de még inkább a szárított gombás változatokon át a babos, a káposztás, a gerslis zemiaková poliévkáig. Krumpliból készülnek a csodálatos szlovák gombócok, nudlik és lepények, krumpliból készül a cicege vagy tócsni, vagy lapcsánka, és természetesen krumpli az alapja a szlovák gasztronómia zászlóshajójának, a bryndzové haluskynak, vagyis a juhtúrós sztrapacskának is."
"Említettem már, hogy leküzdhetetlen határiszonyban szenvedek, nyilván ezért se lettem nagy utazó, rettegem a határokat, különösen ezeket, amelyek közé születtem, belenőttem, hiába változott sok minden az elmúlt évtizedekben, a félsz már bennem marad örökre, ráadásul ez a legkeletebb határunk, és bár sokat változott – például át lehet menni rajta, lett rajta átkelő, és ami évtizedeken át elképzelhetetlen volt: lehet jönni-menni odaát csak úgy –, de azért e határon még minden lehetséges, gyakori az öt-tízórás, egész napos várakoztatás, a gorombaság, a sarc – egyszóval szorongtam kicsinyt, mikor a magyar-ukrán határra értünk. Ám ez a határátkelés minden szorongást megért. Ebben az alig több mint félórás határátkelésben minden benne volt. Múlt és jövő, szovjet és orosz és ukrán és magyar egyaránt, volt benne gazdasági korkép és gazdaságpolitikai kórkép, tanulmányozható volt társadalmi tabló, megmutatkozott benne – á la ama ló – társadalmunknak minden baja: szegénység és korrupció, packázó hivatal és hatalmi gőg, erőszak, félelem és maffia. Ebben a határátkelésben minden benne volt, ravasz ellenfél és minden akadályt legyőző barát – erre specializált átkeltető, aki nélkül talán még mindig ott rostokolnánk –, mutatkoztak goromba gesztusok és úri formák, hitványság, bölcsesség, dölyf és lelemény, benne volt minden, ez az egész szánalmas és szerencsétlen ősbalkáni mizéria, amiben mi itt mindannyian és együtt minden vergődés dacára élünk."
"Rettegtem a hivatalosságot is, a határon szabályos rosszullét fogott el, az én időmben kevés helyen bántak olyan barátságtalanul a polgárral, mint a baráti országok határállomásain."
"Nyelvújítás
A határesetek mellett kedves társasági téma errefelé a megújuló ukrán nyelvezet. Persze nem csupán errefelé van így, Szlovákiában vagy Horvátországban is ilyes a helyzet, az újonnan föltámadt államok kapkodva igyekeznek létjogosultságuk nyelvi megalapozottságát is bebizonyítani.
Az ukránok – ha nem tévedek – az elmúlt évtizedekben hiányzó szókészletüket gond nélkül pótolták az orosz nyelvtől átvett kifejezésekkel. Ma már nem így van. Külön tanszékek, egész karok, egyetemek foglalkoznak a hiányzó ukrán szavak kitermelésével, íme e tudós szorgoskodás néhány gyümölcse: A liftet minden ukrán orosz nevén illette eddig, ami így hangzik: lift. Ma már az igaz ukrán ember nem holmi liftnek, hanem mizspoverhovij dratotyágnak fülkéjébe száll be, ha fönn vagy lenn akad dolga. Átvehetnénk mi is, mennyivel nemzetibben hangzana a kozmopolita liftnél: emeletközi drótvonta. Az esernyőt is orosz néven illették Ukrajnában eddig, de most már nem paraszolka nyílik ki erre a fej fölé, hanem rozscsepilka vagyis széjjelcsipeszelő. A nőgyógyász eddig azt hihette magáról, hogy ő ginyekológ. Moszkvában lehet, hogy az ma is, de itt a búvár, vagyis vodoláz analógiájára megalkottatott az ukrán megfelelő: pihvoláz, vagyis vaginabúvár, amit persze fordíthatnánk még egyszerűbben is. Végül a fogamzásgátlás egyik leghagyományosabb és leghatékonyabb kellékét eddig az orosz gondom szóval kérték a boltban. Mostantól nácuculynyik a praktikus alkalmatosság neve, tehát becumizóka."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése