2013. december 15.

András László: Egy medvekutató feljegyzései

Na kérem, hát valami ilyen az, amit úgy hívnak, hogy szórakoztató irónia. 
A medvekutató az kérem nem egy hivatalnok. Ebből egyenesen, jobban mondva visszahatólag következik, hogy a hivatalnok meg nem egy medvekutató. Már hogy is lehetne az kérem, amikor a medvekutatás az egy komoly dolog, míg a hivatalnokság meg egy komolytalan izé, csak komolyan vetetik, akiket másképp nem vennének komolyan. Mert az ugye nem is kétséges, hogy egy medvekutató az független a mihezképestektől, ellenben a hivatalnokság meg mindig a mihezképestekben teljesül ki. És kérem a mihezképestek meg mindig ugyan olyanok. Legyen az szívoldali vagy hozzá képest ellen oldali. 
Na de ez csak a történetágy, mert tulajdonképpen az az ágy, bár gyönyörűen meg van vetve friss, ropogósan kikeményített irodalmiassággal(jajdenagyonhiánypiac), mégis üres, mert az a klasszikusan annak mondott történet hiányzik belőle. Ezt most nem szemrehányásképpen mondom, mert nem is hiányolom, hisz gyönyörűség az ilyen ki nem feküdt történetágyon meghemperedni, élvezni a tiszta, friss illatot meg az el nem nyűvött ruganyosságot.

4 megjegyzés:

  1. Én meg pont azt gondoltam, milyen szívszorító ebben a történetben a mindennapi semmi. És persze szerettem ezért.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. semmi és semmi közt óriási különbség van. az akartsemmi és a muszájsemmi.
      (írtál róla?)

      Törlés
    2. Csak ennyit: http://moly.hu/ertekelesek/1329538 , mert egy japánnal olvastam egyidőben, és nagyon nehezen tudtam az élményt függetleníteni.

      Törlés
    3. Azt hiszem értem te mit olvastál. (vagy nem:)
      A doppleres párhuzam nekem is eszembe jutott, de ez annyival magasabb rendű írás, hogy nem akartam párhuzamot tenni, nehogy megsértsem A-L.-t;)
      És hogy nem ír, az nálam (az olvasatom miatt) még magasabbra teszi ezt a könyvet.

      Törlés